SZÍNes Emlékek
avagy Ius murmurandi
SZép és Igen Népszerű rendezvénye volt ez a nyárnak, főleg az ifjak körében. De SZINte nem is volt olyan korosztály, aki nem képviseltette volna magát a Tisza amaz oldalán. A SZórakozó Ifjak Néha lehet, hogy hangosak voltak, de legalább voltak. SZőrösszívű és Igazságos Nagyjaink egy idő után azonban megelégelték a SZÍNes rendezvényt és hangfogót rakattak oda, ahová az égiek tették rá nagyobb hatalmú esőcseppjeiket. SZámos Igyekvő Nem rakott lakatot a szájára ez ügyben, és mondtak fűt, fát, tücsköt, bogarat. SZámtalan Igazság Napvilágot látott a szószólóktól, okosaktól és oktalanoktól, de mind olyanok eszeskedtek, kik nem lettek ebbe belenevelkedve, s ellenezve e gyerekek seregét, s zenéjét elrebegtek nem egy ejnyebejnyét. SZámos Ifjú Nem tett egyebet, csak jól érezte magát, és SZegedre Is Nevetve emlékezett a nyár végén.
Elmúlt, kihevertük, most már más a téma.
Mert téma mindig van, ha épp nem az utcán hever, akkor oda tesszük. A mormogás joga, az ius murmurandi, az ókori Rómától szerzett joga a népnek. Nálunk ezt az Alkotmány szabad véleménynyilvánításnak nevezi. De ha szabad, akkor mindenkinek szabad. Szabad egy határig, és ezeket a határokat közösen kell megtalálni. Vannak, akik keresik a közös határokat, vannak, akik a jogokat lobogtatva csak saját határtalanságukat ismerik el. Remélhetőleg nemsokára mindenki nemcsak jogait, de kötelességeit is tudni fogja, és akinek alázattal kell lennie mások iránt, annak alázatát mások örömmel fogadják majd el. Mások pedig, akik a pénzt és a felhatalmazást adják, ezúttal megnézik majd, kinek az alázatát fogadják el.
Ennyit mondott a Szegedi Ifjúsági Napok 2009-ben – nekem.
