A gyülekezet és a templom mindössze félévszázados múltra tekinthet vissza. A XX. század első felében a szegedi reformátusoknak egyedül csak az 1884-ben fölszentelt Kálvin téri templom nyújtott lelki otthont, mely a trianoni határmódosítás után – a Kolozsvárról áttelepített egyetem munkatársai, az Erdélyből és Bánátból elűzöttek, valamint az itt tanuló diákok folytán – erősen megnövekedett a hívők száma miatt már kicsinek bizonyult. Ezért határozta el a Kálvin téri egyházközség presbitériuma Bakó László lelkész vezetésével egy új református templom, az Új Magyar Hajnal Temploma építését 1928-ban.
Református templom bejárat in Szeged
A templom belseje
Református templom in Szeged
A templom története
A súlyos gazdasági helyzet miatt csak 1940-ben éledt újjá az építési kezdeményezés Horthy Miklós kormányzó, mint fővédnök, 1000 pengős adományával. A kiskörút saroktelkét a város adományozta templomépítés céljára. A pályázatra tíz terv érkezett be, melyek közül Borsos József debreceni építészét fogadták el. A statikai számításokat Gábory Pál végezte.
A szükséges pénz összegyűjtésére számos akciót szerveztek. Végül 1941. szeptember 8-án kezdték meg a templom építését. A tereprendezést követően október 26-án ünnepélyes keretek között megtörtént az alapkőletétel, melyet a tornyon átvezető főbejárat lépcsője alá helyeztek. A nehéz háborús évek ellenére az építkezés folytatódott. Az első istentiszteletet 1947. november 30-án tartották a gyülekezeti teremben. Dr. Gál Géza Jenő és Takó Andrásné nagylelkű adománya révén egy-egy harangot kapott a templom – mindkettőt Szlezák Ráfael öntötte Rákospalotán –, melyek 1948 húsvét hétfőjén szólaltak meg először. A szószéket és az úrasztalát Kovács Gyula készítette. Az új templom fölszentelésére 1949. december 26-án került sor. A templompadokat Kopasz Lajos készítette 1958-ban.
Az új templom, mely a külső és belső kiképzésében a református hagyományoknak megfelelő, méltóságteljes és mégis egyszerű alkotás, Szeged egyik legszebb temploma lett: a külső képének meghatározó jegye a nyerstégla homlokzat. A templom indító, és fő motívuma a torony a kőlépcsők fölötti bélleltes bejárattal és a háromszögletű mezőbe foglalt, színes mozaik zászlós báránnyal. A toronyóra számlapját fehér, kivilágítható négyzetek alkotják. Fölül nyílásokkal áttört harangház, körülötte sétálóval. A tornyot – mely 41 méter magas – kis toronysapka koronázza bronz buzogánycsillaggal.
A szabályos ötszög alakú, ötszáz férőhelyes templomtér szerkezeti bravúrja a csúcsíves templomokat idéző vasbeton kupola, melynek tartói 12 méter magasságban koszorúba futnak össze. A templomtérből a lelkészszoba és az egyházfi lakása nyílik, e traktushoz, az ötszög két oldalán, két lépcsőlejárattal a mélyföldszinten kialakított, háromszáz ülőhelyes gyülekezeti terem csatlakozik, melynek használatát színpad és konyha is segíti.
A gyülekezett mai életét az istentiszteletek mellett a heti rendszerességgel megtartott imaórák, a bibliaiskola, a nőszövetségi összejövetelek, a kismama-kör, az ifjúsági hittanórák, az idegen nyelvi bibliaóra, az énekkar, valamint a kisgyermekek számára tartott játszóházak foglalják keretbe. Közösségük összetartása érdekében gyakran rendeznek szeretetvendégséget és gyülekezeti ebédeket. Kirándulásokat szerveznek határon innen és túlra, kerékpártúrákat és hittantáborokat tartanak. A teljes jogú egyháztagok száma 400 körül van.
A gyülekezet nemrégiben kapta vissza a Kárász utcán található tulajdonát, ahol a parókián kívül csak a lelkészi hivatal működik elfogadható körülmények között. A lelkészi lakás és az óriási közösségi terek (pl. diákotthon) még kialakításra várnak. Az épület felújítása és berendezése 150-180 millió forintba kerülne.
A templom örök fejlődését jelzi az is, hogy 2009. december13-án kerül felszentelésre az új orgona, melynek hangszóróit a karzaton fafaragásos álfallal fogják eltakarni.
