A szegedi REÖK Palotában 2013. március 23-a és május 5-e között volt látható a salgótarjáni születésű képzőművész, Fürjesi Csaba tárlata. Most a kiállítás virtuális túráját mutatjuk be.
A művész a kilencvenes évek óta rendszeresen jelentkezik tárlatokkal hazai és külföldi kiállítóhelyeken. Többféle stílust elsajátított a tisztán indulati foltfestészettől a figurális, realisztikus megfogalmazásig bezárólag. Kísérletező alkat: sajátos egyedi grafikai eljárásokat dolgoz ki, szokatlan anyagú installációkat épít. Alkotásainak témáit tekintve leginkább az egzisztencializmus hatott rá, egyik fő témája ezért a jelenlét, az ember időben és térben változó élménye létéről.
A szegedi tárlat Fürjesi Szférák című, legutolsó ciklusát mutatja be. Az alkotások elbizonytalanítanak a fizikai jelenlét alkotóelemeinek szilárdságában. Az interferencia, mint a dolgok, vagy ugyanúgy emberek kontúrjait kitöltő motívum egy vibráló, folyton változásban lévő anyagiságot ábrázol, midőn valami vagy valaki nyitja meg rá a rést a jelenlétben a világ dolgainak súlyos közegéből.
Extra Temporal – Fürjesi Csaba festészetéről
Extra Temporal jelentése Időn kívüli. Egy olyan fogalmomról van szó, amely nem a konkrét, hanem a relatív időérzékeléshez kapcsolódik; ahhoz a helyzethez, amikor az idő lelassul és kitágul, a földi tér pedig elveszíti hagyományos ismérveit és olyan misztikus színpaddá válik, ahol a beavatásokhoz hasonlóan az igazi megismerés (felismerés) lehetőségét tartogató nagy történetek zajlanak.
Csaba monokróm kompozíciói az időn kívüliség álomszerű transzdimenziójában mozognak, ahol az általános realitást felváltják az illúziók, ahol mindent beborít az a folyamatosan kavargó mágneses térerő, amely bár a dinamikus mozgás illúzióját kelti, mégis homogén hátteret nyújt. Fürjesi jó érzékkel szakítja ki a megszokott objektumokat és sémákat eredeti kontextusukból, meggyökeresedett jelentésükből. Így válik nála a banális tárgy (asztal, ágy) és az állandóan jelen lévő figura a kontempláció eszközévé. A grafika és a festészet műfaji határterületén kísérletező Fürjesi elsősorban az emberi létezés kérdéseit kutatja, éppen ezért leggyakrabban visszatérő motívuma a test vagy éppen annak hiánya pulzáló asztráltest, vagy arctalan sziluettalak formájában. Képei a csöndes szemlélődés és a szomorkás, de mégis felszabadító magány vizuális esszenciái.
Szabó Noémi művészettörténész
Fürjesi Csaba a Nyíregyházi Főiskolán, majd az Iparművészeti Egyetemen diplomázott 2003-ban. 2007-ben meghívással a Fayoumi oázisban, Egyiptomban, 2009-ben pedig Berlinben alkotott. 2010-ben megnyerte a Székelyföldi Nemzetközi Grafikai Biennálé nagydíját. 2011-ben Santa Catalina School ösztöndíjával Salvador Dali műtermében dolgozott Montereyben. A Ceredi Művésztelep művészeti vezetője. Budapesten él és alkot.Művei több hazai és külföldi közgyűjteményben megtalálhatók: Magyar Nemzeti Galéria, Petőfi Irodalmi Múzeum, Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét, Graphische Sammlung der Eth, Zürich, Oxford University Collection, Wolfson College, The Tosa-Washi International Committee, Kochi, Japán
Korabeli fegyverek, egyenruhák, dokumentumok, ereklyék várják a látogatókat a szegedi Móra Ferenc Múzeum időszaki kiállításain. A 164 évvel ezelőtti események tiszteletére a múzeum egy különleges tárlaton mutatja be a ’48-as események hangulatát.
Legyél te is szabadságharcos Bárki szabadságharcossá válhat a Móra Ferenc Múzeum kiállításán: az 1848-49-es szabadságharc egyenruháit, csákóit ölthetik magukra az érdeklődők, kezükbe foghatnak gyutacsos pisztolyt vagy karabélyt, és bebújhatnak egy igazi legénységi sátorba is. Vállukra akaszthatják a töltért vagy a borjút, valamint kézbe foghatják az Augustin-rendszerű gyutacsos karabély és pisztoly egy-egy másolatát is. A századosi sátor előtti asztalnál ülve, hadműveleti vázlatokat és csatatérképeket tanulmányozva készülhetnek fel az újabb ütközetre, fáradalmaikat pedig a kétszemélyes legénységi sátor szalmazsákjain pihenhetik ki.
Egy korhű ágyút is láthatnak az érdeklődők, melyet szállításakor csak daruval tudtak beemelni a múzeumba – a löveg ugyanis több mint négyszáz kilót nyom. A fegyver- és egyenruha-másolatok mellett eredeti zászlókkal, császári dobbal, szablyákkal és karabélyokkal elevenítik fel a szabadságharc hangulatát, valamint frissen restaurált festmények és akvarellek idézik fel a nagy hadjáratokat.
A kiállítás egy rendkívüli ritkaságnak számító Kossuth-ereklyét is bemutat: azt az arany nyakkendőtűt, mely az 1850-es években egy New York-i szenátoré volt. Az ékszer különlegessége, hogy a tű gömbjében egy beépített nagyító alatt Kossuth Lajos parányi arcképe látható.
A sebesült Görgei
Súlyos koponyasérüléssel harcolta végig a szabadságharc utolsó napjait Görgei Artúr: egy gránát szilánkjai szakították fel koponyacsontját a komáromi csatában. A súlyos sérülés körülményeit dolgozza fel a Móra-múzeum kiállítása, melyen koponyafúrókat és Görgei halotti maszkját is bemutatják.
1849. július 2-án Haynau csapatai megtámadták a komáromi sánctábort – ebben a csatában szenvedett komoly fejsérülést Görgei tábornok. Egy felette felrobbanó gránát szilánkjai 12-15 cm hosszan szakították fel koponyacsontját, mindössze 1-2 milliméteren múlt, hogy agya nem sérült meg. A komáromi erődben megműtötték, az eset utáni kilencedik napon pedig Görgei 25 ezer honvéd élén hagyta el Komáromot.
A szabadságharc idején a steril műtétvezetés még nem volt elterjedt, a fejsérüléseket több évezredes hagyományok szerint gyógyították: nem ritkán alkalmaztak koponyalékelést különféle koponyafúró készletek segítségével. A szegényes higiéniás viszonyok miatt Görgei sebe elfertőződött, így újra fel kellett nyitni, azonban a tábornok a sérülés ellenére is tökéletesen el tudta látni hadvezéri feladatait.
A sebesült Görgei című kiállítás orvostörténeti és történettudományi szempontból dolgozza fel a sérülés körülményeit. Bemutatják Kossuth és Görgei levelezését, illetve koponyasebészettel foglalkozó korabeli szövegeket és orvosi eszközöket is: az érdeklődők láthatnak koponyafúrókat, szúrcsapot és hadorvosi sebészkészletet is. Emellett láthatóak a tábornok fegyverei és személyes tárgyai, fotói és halotti maszkja. A tárlat az elmúlt 150 év tankönyvei segítségével követi nyomon, hogyan változott Görgei alakja és megítélése az oktatásban.
Múzeumpedagógiai foglalkozások
A „Hazádnak rendületlenül…” című kiállításhoz múzeumpedagógiai foglalkozások is kapcsolódnak.
Alsó tagozatos diákoknak – „Mindnyájunknak el kell menni…”A kisdiákok a kiállításon összegyűjtik a szabadságharchoz köthető ismereteket (dalok, történetek, közmondások), majd megtekintik és felpróbálják a katonai egyenruhákat, kézbe veszik a fegyvermásolatokat, részletes bepillantást nyerhetnek a tiszti sátor és a honvéd gyalogosok kisebb sátrának rejtelmeibe. Az interaktív feldolgozást kézműves foglalkozás követ, amelynek választható tevékenységei a kokárda vagy csákó készítés és a huszárhajtogatás.
Felső tagozatos diákoknak – „Most szép lenni katonának!”A kiállítás megtekintése közben felelevenítik az eddig tanultakat, közben kiegészítik hadtörténeti ismeretekkel (egyenruhák, katonai rangjelzések, fegyverek, gyújtószerkezetek). A tárlat történeti része mellett egy interaktív kiállítótér áll rendelkezésre, ahol a diákok egy korabeli katonai táborba csöppenhetnek. A korosztálytól függően, a foglalkozást kokárda vagy csákó készítés, illetve egy emlékeztető totó kitöltése zárja.
Középiskolás diákoknak – „Hazádnak rendületlenül…”A kiállítás segít elmélyíteni az eddigi ismereteket, amely mellett alkalmas kor-, és eszmetörténeti áttekintésre is.
Irodalom alsó és felső tagozatos diákoknak – „Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég!”A forradalom és szabadságharc idején élt írók, költők életével és munkáival ismerkedhetnek meg a diákok. A foglalkozás második felében filc anyagból egyedi kokárdákat készíthetnek.
A szegedi Móra Ferenc Múzeumban 2011-ben több mint 23 ezren láthatták Csontváry Kosztka Tivadar képeit. A Virtuális Csontváry-kiállítás segítségével most soha nem látott részletességgel tekintheti meg a művész festményeit, a panorámaképek által újra ott lehet a kiállítótermekben.
Kezelés
A villogó körökre kattintva lehet a következő panorámaképre lépni.
Kattintson a festményekre a nagyobb mérethez.
Kattintson a képek melletti kis táblákra és nézze meg a művész ecsetvonásait úgy, ahogy azt még sohasem láthatta, óriási méretben.
Első önálló kiállításom a Somogyi-Könyvtár Internet-Terében. A tárlaton azok az elmúlt két évben készült képek láthatók, melyek egy-egy munkanapon születtek, de végül nem kerültek be a hírek mellé.
Többszáz régi számítógéppel, játékkonzollal és kvarcjátékkal ismerkedhettek meg azok, akik a hétvégén kilátogattak az újszegedi Rendezvényház interaktív kiállítására. Mári Zsolt, a kiállítás szervezője és a gyűjtemény tulajdonosa, Szakács Gábor vezette végig az érdeklődőket a gyerekszemnek ismeretlen elektronikus játékon. A működő játékok elé nemcsak az apróságok, de a felnőttek is nagy örömmel ültek le, hiszen sokak fiatalsága, iskolás élményei elevenedtek meg újra.
A reklámgrafikusként dolgozó Szakács Gábor korábban a nagysikerű PC Guru számítógépes magazin újságírójaként szerelmesedett bele a játékkonzolok világába. Először persze csak a tesztelés, a játék nyújtotta öröm munkálkodott benne, de 2005-ben történt meg az igazi „őrülés”, ahogy a gyűjtő fogalmazott. Egy cikk kapcsán került elő egyre több kvarcjáték, majd játékkonzol először az ismerősöktől, amit a szinte tudatos gyűjtőmunka követett. Bolhapiacokon, internetes árveréseken sikerült egyre több és több darabot beszerezni a gépekből, játékkazettákból, kiegészítőkből.
Ezzel párhuzamosan kerültek elő a magyarországi személyi számítógépek hőskorának legendás darabjai, a ZX81, a HT1080Z iskolaszámítógép, a Spectrum, a Commodorok és az Atarik, amivel mára már több ezressé bővült a magánmúzeum.
A teremben felállított monitorokon a Pacman-tól kezdve a tv-focin keresztül, a Princ of Persia játékig bátran kipróbálhatták az érdeklődők a játékokat. A csillogó gyerekszemek és a bit-retró múltidézésébe belefeledkezett felnőttek sorra járták végig a gépeket, rácsodálkozva a néhány megabytos háttértárolókra, a lyukszalaggyártó gépmonstrumra, a papírvékonyságú floppylemezekre, a tapadókorongos joystickokra.
Összesen 57 eredeti Robert Capa-fotót tekinthetnek meg a látogatók a szegedi Móra Ferenc Múzeumban.
A tárlaton látható lesz Capának a normandiai partraszálláskor készült legendás fotója is. Capa vakmerőségére jellemző, hogy a katonákkal együtt ő is rohamcsónakba szállt, s hat órán át fényképezte a heves közelharcot. A világhírű fotós fénykép kockák sokaságával, szinte filmszerűen örökítette meg a normandiai partraszállást. A szegedi kiállítás ebből mutat egy sorozatot.
Robert Capa mondta egyszer: „A háború nekem olyan, mint egy öregedő színésznő – egyre veszélyesebb és fotón mind kevésbé ábrázolható” Egy másik szállóigévé vált kijelentése szerint „ha képeid nem elég jók, akkor nem mentél elég közel.”
A XX. század egyik misztikus szerelmi kapcsolata is Capához köthető. A fotós beleszeretett a gyönyörű színésznőbe, Ingrid Bergmanba. Bergman ekkor még házas volt. A nő egy ideig hűséges maradt a férjéhez, de később szerelmes lett Capába. A vakmerő fotográfus óriási befolyással volt Bergmanra, később mégis szakítottak, mert Capa nem merte elkötelezni magát.
A képeket tartalmazó ládákat a kiállítás kezelőjének, Lengyel Beatrixnak a jelenlétében nyitották fel a múzeum munkatársai. Az egyedülálló kollekció a Ludwig múzeum anyagából és magyar tulajdonban lévő, úgynevezett „Master Selection”-ből áll, melyekről több másolat már nem készíthető. A magyar állam 2008-2009-ben vásárolta meg ezeket a képeket, hogy kulturális örökségünk részévé válhasson ez a különleges látásmódú művész képi hagyatéka. A kiállítás Capa egész életútját reprezentálja, minden lényeges háborúról, minden lényeges helyszínről láthatunk képeket, ahol fényképezőgépével megfordult.
Ezen a hétvégén immár negyedik alkalommal rendezték meg a méltán népszerű Szegedi Menyegző Esküvő Kiállítást. Volt itt minden, ami szem-szájnak, azaz ebben az esetben menyasszonynak és vőlegénynek kedves: a pazar ruháktól kezdve, a különböző stílusban megterített asztalokon keresztül a komplett esküvő-szervezésig.
A házasulandók, a szülők, a rokonok és a barátok egy helyen, kivételesen nagy választékban találhatták meg mindazokat a szolgáltatásokat, termékeket és kellékeket, amelyek az eljegyzések, esküvők és a lakodalmak megrendezéséhez szükségesek. A kiállítás évről évre bővülve újabb célcsoportokat szólít meg, így az új szolgáltatások még látványosabbá és felejthetetlenebbé varázsolják az esküvőket, rendezvényeket.
Fontos kellékek
A kiállítók közt a ruhaszalonokon, éttermeken, fotó-videóstúdiókon, szépségszalonokon, ékszereken, virágkötőkön, nászajándékokon, nászutat kínáló cégeken, a meghívókat készítőkön, a szervező irodákon kívül még extrém kívánságok teljesítésével foglalkozó cégekkel is találkozhattak a kilátogató leendő ifjú párok. A különleges kívánságokat felvonultató bármixerek, limuzinkölcsönzők, hintótulajdonosok kínálták szolgáltatásaikat, hogy ezekkel is kiegészíthető legyen az ünnepi alkalom.
Sokan párjukkal jöttek el, némelyek a „mamával” látogatták végig a standokat, hogy prospektusokkal, címekkel, ötletekkel megrakodva tervezgessék az eseményt. Volt olyan pár is, aki jó előre gondolkodott, hiszen esküvőjüket jövőre tűzték ki, így biztosan elég lesz nekik a hátralévő idő a válogatásra. Hiába, nem elég korán kezdeni ezt sem, főleg ha szerencsésen túljutnak kapcsolatuk ezen mérföldkövén is. A bátrabb hölgyek egyenesen elő-menyasszonynak öltöztek, s csillogó szemmel szemlélték magukat a tükrökben, már-már az oltár előtt látva a ruhakölteményekben pompázó képmásukat.
Akik esetleg lecsúsztak volna a kiállításról, vagy esetleg még csak most jutottak el a leánykérésig, azoknak sem kell sokáig várniuk, hiszen 2010. február 6-7-én az Ifjúsági Ház Rendezvényközpontban kerül majd megrendezésre az V. Menyegző Esküvői Kiállítás hasonló pazar kínálattal. Két napon keresztül, két szinten több mint 1000 m2-en várják majd a kedves látogatókat. A földszinten az elegáns menyasszonyi ruhaszalonok kínálatát tekinthetik meg az ifjú párok, míg az emeleten kapnak helyet az esküvői- és rendezvényszolgáltató cégek: rendezvényhelyszínek, anyakönyvvezetők, dekoratőrök, virágosok, nyomdák, fotósok, utazási irodák, cukrászdák.
Idén novemberben méltó módon ünnepelték meg a 150 éves Dózsa György Általános Iskola tanulói az intézmény 150 éves fennállását. A régi Szent György templomot 1859-ben alakították át, romjaiból emelték ki s építették át iskolává. A szabadságharc utáni időben Felsővároson az elemi iskola épületei hasznavehetetlenné váltak, a diákok bérelt lakásokban, illetve olyan helyeken tanultak, melyek sem egészségi, sem tanítási szempontokból erre egyáltalán nem voltak alkalmasak.
A jubileumi programsorozat egyik jelentős eleme az iskolatörténeti kiállítás volt, ahol a látogatók megtekinthették a régmúlt tantermét, szemléltető és oktató eszközeit, megismerkedhettek az iskola történetével. A kisdiákok saját kezű modellekkel, rajzokkal idézték fel a régi épületet, és több tablón mutatták be a korábban itt tanuló szegedi hírességeket.
A régi templom története még az 1026-os esztendőig, sőt talán előbbre is visszavezethető, hiszen ebben az évben jött Velencéből Gellért pap, aki csanádi püspök lett. Valószínű, hogy Felsővároson ekkor már volt Szent György templom. Szegedet 1183-ban említették először Cigedin néven, s 1247-ben veszi kezdetét a városi lét. Hunyadi Mátyás idejében, 1458-ban kiadott okiratban Szeged négy plébániája közt Szent Györgyé is szerepel. A török uralom alatt romba dőlt templom helyreállítási munkálatait 1719-ben kezdték meg. 1859 áprilisában a város terhelt anyagi körülményei ellenére is, a régi anyagok felhasználásával 15.000 forint költséget szavaztak meg a régi épület iskolává történő átalakítására.
Az épület tornya még állt, az alapja is szilárd volt, így meghagyták, ahogy volt. A harangok is benne maradtak, s itt végezték az előírásos harangozásokat. A templom hatalmas, négy utcára néző épületét emeletekre osztották, s benne zsúfolták össze a fiú- és lánytanulók osztályait. A lányok a nyugati, míg a fiúk a déli kapun jártak be.
1859. november 13-án ünnepélyes keretek közt adták át a kétemeletes és tantermekkel bővelkedő iskolát. Az épületet, melyet klasszicizáló stílusban terveztettek meg, „tornyos iskolának” is nevezték. A régi, Árpád-kori templom alapjai még mindig az iskolaudvar földjében rejtőznek. Az 1885-86-os esztendőben a Szeged-Felsővárosi Szent György községi népiskolák fiú- és leánytanulóinak száma már 735 volt.
Sokára jöttek rá, hogy ez a sebtében átalakított épület úgy ahogy van, a nevelésügy követelményeinek semmiben sem felel meg, így 1905-ben a „tornyos iskolát” lebontották, s helyén 1907-ben készült el a jelenlegi iskolaépület.
Az első világégés alatt katonai célokra „szolgálatba állították” az iskolát, 1920-30 között, a Horthy-rendszer alatt, Felsővárosi-községi elemi népiskola néven újra tanító-nevelő munka folyt az épületben. A második világháború végén magyar katonák, később sebesült orosz bakák, majd hazatérő hadifoglyok szállásaként funkcionált. A kisdiákok csak 1947 szeptemberében vehették újra birtokba, mint Szent György téri általános iskola.
Az új keresztelő nem váratott sokat magára, így az 1948-49-es tanévet már mint Dózsa György Állami Általános Iskolaként kezdte, és az épület északi szárnyában a Gyógypedagógiai Iskola is helyet kapott, mely csak 1953-ra költözött el. Ezekben az években az épület nagyobbik felében 8 tanterem működött, majd a volt Juhász Gyula iskola megszűntével a tanulólétszám a duplájára emelkedett, párhuzamos osztályok is indultak, a létszám 600 körül mozgott. 1960-ban az állam közel félmillió forinttal támogatta az iskola teljes felújítását és a bútorzat cseréjét.
Közel húsz év telt el a következő felújításig, amikor is 1980-82-ben két évig a nebulók a Dugonics, a Tarján IV., a Madách, és a Szilléri sugárúti iskolákba kaptak ideiglenes elhelyezést.
1990-ben indult be az intézményben a testnevelési tagozat, melynek kajak-kenu sportága adta a város későbbi olimpiai bajnokát, Vajda Attilát. 2003-ban a szomszédos Dugonics iskolát beolvasztják a Dózsa György Általános Iskolába.
A Bálint Sándor Művelődési Házban az 1879. évi szegedi Nagyárvíz 130. évfordulójára hirdetett fotókiállításon 17 kiállító képeit tekinthetik meg az érdeklődők. Sok kiállító, egy téma: a Tisza, ahogy időnként ráront a városra.
A város folyója valójában furcsán viselkedik. A máskor oly szelíd, néha némi szemetet tutajoztató, máskor ladikozókat ringató békés folyó, a kisebb-nagyobb úszóházakat könnyed teherként hordozó víz, bizony képes más arcát is mutatni. És ekkor már nem is olyan békés. Vagy mégis? A kiállítók képei ezt az oldalát ábrázolják a Tiszának, ahogy a medrét elhagyva talán lomha nyugalommal, talán haragosan, de mindenképp méltóságteljesen elfoglalja magának azt a helyet, melyet mi, emberek, gyarlón a magunkénak tudunk. De a képeken mégis nyugalmat áraszt, a méltóság, az erő nyugalmát. Azt az erőt, amit illik mindenkinek tisztelnie, legyen az „vízlakó” vagy épp a város zajában élő szegedi. A fotós szeme más, s ez a szem mást láttat mindabból, ami talán nekünk csak lomhán folydogáló víz, gátakat ostromló folyó, homokzsákok tízezreit magának követelő ár.
Móra Ferenc Múzeum - Szeged Ezen az estén még a szervezők is igencsak meglepődtek, amikor az éjszaki múzeumlátogatásra egyre csak jöttek és jöttek az érdeklődők. A nyári Múzeumok éjszakája programsorozat mintájára a Móra Ferenc Múzeumba várták azokat, akik szívesen ellátogatnak az eddig nem látott helyiségekbe.
Éjjeli őrjárat
A „mindenki hozzon zseblámpát” figyelmeztetést olyannyira komolyan gondolták a múzeum munkatársai, hogy az alagsori helyiségekbe, raktárakba belépők valóban meglepődtek, amikor sötétség fogadta őket. A természettudományi gyűjteményben sejtelmesen villogtak a kitömött állatok gombszemei, ahogy a gyerekek lámpáikkal rájuk világítottak, s néha még azt is érezni vélték, hogy némelyik madár megrebbenti örök mozdulatlanra fagyott, repülésre tárt szárnyát, vagy épp a polc tetején fára tekeredett kígyó kiöltögeti villás nyelvét.
Persze nem volt azért minden ilyen ijesztő, hiszen a néprajzi gyűjteménybe, vagy épp a régészeti bemutatóra ellátogatók bátran végignézhették a múzeum eddig be nem mutatott kincseit.
Ősi cserépurna és a rohasztott tojásfehérje
A kitömött állatsereglet mellett talán a legnagyobb érdeklődéssel kísért bemutatót Hamar Edina főrestaurátor tartotta. Bepillantást nyerhettünk a folyamatba, ahogy a régészek által nagy gondossággal kiásott cseréptöredékekből csodálatosan ép edény születik. Az újra egésszé váló, ezer darabra tört üvegflaska, vagy az ősi gyöngysor összerakása, a „babával” (földlabdával) kiemelt morzsolódó cserépedény kibontakozása mind-mind csodálattal töltötte el a résztvevőket. A főrestaurátor által bemutatott konzerváló „vegyszerek” segítségével, az aranyozó pálinka, az ökörepe, a rohasztott tojásfehérje alkalmazásával szinte az ősi készítésmóddal megegyezően, a több ezer, vagy akár tízezer darabos puzzle-játékból épülnek újjá a hajdani használati tárgyak, eszközök.
Teltház minden szinten
Ezúttal bátran ki lehetett tenni a Móra Ferenc Múzeumra a megtelt táblát, hiszen ezen az estén közel ezer érdeklődő látogatott el az intézménybe. Volt, aki a műhelyekbe, a raktárak mélyébe kukkantott be, de az emeleten Kubinyi Anna textilművész rendhagyó tárlatlátogatójára, a díszteremben a múzeum nyugalmazott igazgatója, Trogmayer Ottó A ló féktávolsága című könyv-bemutatójára is sokan kíváncsiak volt. A főlépcsőn a Szegedi Divatiskola „Szonett Szegedhez” című, Juhász Gyula költeménye alapján megrendezett divatbemutatója fűszerezte az estét.
Kubinyi Anna textilművész kiállítása (Móra Ferenc Múzeum, 2010. február 15-ig)
Egy Szegedhez ezer szállal kötődő művésznél szinte természetesnek számít, amikor alkotásait szülőföldjéről mintázza meg. De Kubinyi Anna műveinek még alapanyagában is szoros kapcsolata van a várossal. Képeit, falikárpitjait, kisplasztikáit ugyanis szegedi kenderből készíti el, és saját kezével színezi az alapanyagot is.
Ez a csodálatos anyag kitűnően alkalmas mind a puhaság, mind az erő, az erőteljesség, a rusztikusság, a keménység bemutatására. Néha, amikor a mű témája megkívánja, más anyagokat is használ (selyem, fém, aranyszál), de az alapvető anyag mindig a kender, ami egyfajta gyártásközi állapotban kerül a művésznő kezei alá, majd saját maga tekercseli, fehéríti vagy épp színezi meg.
Kubinyi Anna
Művészeti tanulmányait a szegedi művészeti gimnáziumban kezdte, kerámia szakon. Érettségi után a Szegedi Tanárképző Főiskola rajz-földrajz szakán tanult két évet, amikor jelentkezett az Iparművészeti Főiskolára. Papírjait – tévedésből – a textil tanszakra küldték, ahol felvételt is nyert gobelin szakra. Ezt a tévedést ma predesztináltnak tartja, hiszen a textil, a szövés életelemévé vált.
Erdélytől a távol keletig
Eleinte az élet, a valóság szépségeit figyelte, dicsérte, munkái optimista, színes, mozgalmas, mégis könnyed jellegűek voltak. Később más, komolyabb dolgok felé fordult, mint például az idő, az örök mozgás, a természetben szunnyadó, vagy éppen kitörő belső energia az életerő, a keletkezés és az elmúlás.
„Az utóbbi években egy erdélyi tanulmányút hatására az ősi, erdélyi motívumok feldolgozása foglalkoztat. A kultikus építmények, a székelykapuk a magyarok ősi kultúrájának és hitének tanúoszlopai, a hagyományőrzés, az igazhitűség emlékművei” – kezdi a beszélgetést a művésznő. – Talán ezért is választottam ezeket fő motívumként a kiállításon is, melyeken átlépve a kelet varázslatos világán, Kőrösi Csoma Sándorra emlékező képen keresztül fedezheti fel a látogató a világot.”
Számtalan formáját láthatjuk a kender művészi felhasználásának, hiszen a térinstallációt képező székelykapuktól kezdve a keretbe helyezett alkotásokon keresztül a nagyméretű falikárpitokig, a kisplasztikától a szoborig számtalan formát ölt az anyag a művésznő kezei alatt.
„Nem úgy dolgozom, mint egy szobrász, aki a kőtömbben, vagy a fában már belelátja a kész művet: én festőként előre megtervezem, lerajzolom a gondolatokat, érzéseket, a látványt” – avat be az alkotás folyamatába Kubinyi Anna. „Következő lépésként a technikai megoldás kidolgozásán van a sor, hiszen egy nagyon szigorú rendszerről lévén szó, a függőlegesek és vízszintesek határozzák meg az alkotási folyamatot. Ezt követően kell megtalálnom a megfelelő formát, színeket a kendernek, hogy kialakulhasson a végső kép.”
Indiai élmények
Idén tavasszal Indiában tett utazásai új élményekkel, gazdag művészi inspirációval ajándékozták meg. Az indiai és hun motívumok összevetése, a kapuk, a belépés, a szakrális jelleg formába öntése érdekes utakra vezérli alkotásait. Ezen benyomások feldolgozása, valamint az erdélyi anyag továbbfolytatása vezérli az alkotás folyamatát. Mindemellett sokan keresik meg magánemberek, de intézmények is, hogy installációit, faliképeit felhasználhassák termek, szobák díszítésére.
„Örömteli hogy egy-egy ilyen kiállításon mintegy életműként be tudom mutatni alkotásaimat a közönségnek, akárcsak kivonatos formában is. A kész munkák mellett fényképeken is megtekinthetik az érdeklődők eddigi pályám legszebb, legértékesebbnek tartott műveit.”
.jpg)
.jpg)
