A Bálint Sándor Művelődési Házban az 1879. évi szegedi Nagyárvíz 130. évfordulójára hirdetett fotókiállításon 17 kiállító képeit tekinthetik meg az érdeklődők. Sok kiállító, egy téma: a Tisza, ahogy időnként ráront a városra.
A város folyója valójában furcsán viselkedik. A máskor oly szelíd, néha némi szemetet tutajoztató, máskor ladikozókat ringató békés folyó, a kisebb-nagyobb úszóházakat könnyed teherként hordozó víz, bizony képes más arcát is mutatni. És ekkor már nem is olyan békés. Vagy mégis? A kiállítók képei ezt az oldalát ábrázolják a Tiszának, ahogy a medrét elhagyva talán lomha nyugalommal, talán haragosan, de mindenképp méltóságteljesen elfoglalja magának azt a helyet, melyet mi, emberek, gyarlón a magunkénak tudunk. De a képeken mégis nyugalmat áraszt, a méltóság, az erő nyugalmát. Azt az erőt, amit illik mindenkinek tisztelnie, legyen az „vízlakó” vagy épp a város zajában élő szegedi. A fotós szeme más, s ez a szem mást láttat mindabból, ami talán nekünk csak lomhán folydogáló víz, gátakat ostromló folyó, homokzsákok tízezreit magának követelő ár.
