2014. július 17., csütörtök

A Fogadalmi templom – virtuális túra

1930. október 24-én szentelték fel a szegedi Magyarok Nagyasszonya Fogadalmi templomot. A modern technikát felhasználva feltárjuk a templom rejtett szépségeit, egy virtuális túra segítségével végigsétálhatunk Dóm téren, benézhetünk a Dömötör-torony belsejébe, megcsodálhatjuk a templom nagyszerű belső terét, bejárhatjuk az altemplomot és felkapaszkodhatunk a toronyba, ahonnan elénk tárul Szeged és a környező táj.



Szeged árvíz után kialakult városképének egyik legmarkánsabb, ma már szinte jelképévé vált építészeti alkotása, a felépítést kimondó határozat és az építés befejezése között fél évszázad telt el, aminek kezdőpontja Szeged pusztulása majd újjászületése, végpontja pedig egy világgazdasági válság, melynek terheit csak fokozta a várost határvárossá szegényítő első világháború. Ha építési idejében nem is, szándékában mindenképpen a város legújabb-kori történetét meghatározó árvíz utáni rekonstrukciójához kapcsolódik, mintegy annak befejezése. Építését – az árvizektől való megmenekülésért – fogadalomból, 1880. november 28-án határozták el a szegedi városatyák.

A virtuális túra indításához kattintson a képre

A szegedi dóm: a fogadalomtól az avatásig

A Szeged Panoráma sorozatában – a magunk eszközeivel élve – emléket kívánunk állítani a hajdani tervezőknek, építőknek, a terveket kigondolóknak, a megannyi embernek, akiknek a „nagy víz”, majd az országvesztő világháború terhei ellenére mégis sikerült megalkotniuk ezt az épületegyüttest. A puszta tégla mögött azonban sokkal több lakozik: a hit a jövőben, az élet és a tudás szeretete. A szentély falain belül pedig még valami mást is találhatunk…

A fogadalomtól a tervezésig
 

A tervpályázat és Schulek megbízatása
 

Foerk Ernő átdolgozott tervei
 

17 év építkezés és a nagyszabású avatóünnepség

Korabeli filmhíradók - HAMAROSAN

2014. július 15., kedd

Máriapócs Nemzeti Kegyhely

Kelet-Magyarország neves búcsújáróhelye Máriapócs. Sokfelől érkeznek ide zarándokok: hazánk keleti részéből, ahol a görögkatolikusok nagyobb tömege él, de jönnek messze földről, sőt határainkon túlról is. Vannak, akik először járnak itt, de többen vannak olyanok, akiknek gyermekkori emlékeik idéződnek fel a feledés homályából. Virtuális túránk segítségével sétáljon végig a kegyhely, a „basilica minor” falai között.






A kis nyírségi község történetéről nem sokat tudunk. Neve: Polch, vagy Powch 1280-ban tűnik fel először. Ma is meglevő, bár jócskán átalakított római katolikus temploma a 15. században épült. A község ebben az időben a Báthori családé, a 18. század elején a Károlyiaké. A község jelentősége és híre az 1696-os évvel kezdődik. Pócs neve összeforrt Mária nevével, s erre az ottani események adnak magyarázatot.

A kegykép és a könnyezések története

A pócsi kegyképet 1676-ban Csigri László máriapócsi bíró készíttette fogadalomból és hálából, a török rabságából történt szabadulásának emlékére. A képet Papp Dániel helybéli görögkatolikus lelkész öccse, Papp István festette 6 magyar forintért.
Ezt a bíró nem tudta kifizetni, így az ikont egy tehetősebb polgár, Hurta Lőrinc vásárolta meg és ajándékozta a templomnak. Valószínűleg ő íratta a kép aljára oroszul a következő szöveget: Én, Isten szolgája állíttattam fel a képet vétkeim bocsánatára.
1696. november 4-én, miközben a kis fatemplomban Papp Dániel lelkész a Szent Liturgiát végezte, Eöry Mihály pócsi földműves arra lett figyelmes, hogy az ikonosztázon elhelyezett Istenszülő-ikon mindkét szeméből bőségesen folynak a könnyek. A rendkívüli esemény csodálattal töltötte el a jelenlevőket. A könnyezés két hétig szünet nélkül tartott, majd kisebb megszakításokkal egészen december 8-ig. A korabeli feljegyzések szerint a könnyezés utolsó napján olyan hideg volt, hogy a kehelyben a bor és a víz megfagyott, de Mária könnyei ekkor is bőségesen hullottak.
1696. december 8-án jelent meg Pócson kíséretével a Tisza vidékre vezényelt császári seregek főparancsnoka, gróf Corbelli tábornok. Megvizsgálta a táblakép épségét, s a lefolyó könnyeket egy kendővel maga szárította fel. A vizsgálatot másokkal is elvégeztette 300 ember jelenlétében, akik között lutheránusok és kálvinisták is voltak. Az egyházi vizsgálatot Fenessy György egri püspök rendelte el. Az 1696. december 26-án megkezdett tanúkihallgatások jegyzőkönyvei 36 katolikus és protestáns tanú egyértelmű vallomását tartalmazzák a könnyezés hitelességéről. Corbelli tábornok sajátkezű nyilatkozatot küldött az egri püspöknek, a császárnak pedig jelentésében számolt be a könnyezés csodájáról. A kihallgatások jegyzőkönyveinek eredeti példányai a bécsi Szent István-dóm levéltárában voltak, ma a Budapesti Egyetemi Könyvtár Hevenesi-gyűjteményében őrzik őket.
Fenessy György egri püspök engedélyezte a tanúvallomások jegyzőkönyveinek közzétételét, kijelentve, hogy Pócs görögkatolikus temploma Mária csodás könnyezésének színhelye volt.
Az esemény híre az akkori viszonyok között is gyorsan terjedt, s hamarosan eljutott Bécsbe. I. Lipót osztrák császár és magyar király a történtek alapján – és felesége, Eleonóra császárné kívánságára – elrendelte, hogy a könnyező képet szállítsák a császári városba.
A képet a könnyezés után állandó katonai őrizet alatt tartották a pócsi fatemplomban. A helyiek mindenképpen meg akarták akadályozni a kép elvitelét, de a császári döntés végrehajtói ellen semmit nem tudtak tenni. A kegyképet 1697. március 1-jén 150 lovas katona sortüze mellett levették az ikonosztázionról. Július 4-én érkezett meg a kegykép Bécsbe, körmenetekkel vitték egyik virágdíszbe öltözött templomból a másikba. Közben Európa keresztény népeinek hadserege Savoyai Jenő herceg vezetésével török elleni ütközetre készült. A kegyképnek a Szent István vértanúról elnevezett dómba történő végleges elhelyezése napján, 1697. szeptember 11-én Jenő herceg Zentánál döntő vereséget mért a törökökre. Lipót császár 1701-ben Pócsnak adott bullájában maga is tanúsítja, hogy 1697-ben Európa keresztény népeit a pócsi Mária csodatevő erejébe vetett hit késztette imára, és a bécsiek ennek tulajdonították a győzelmet.
Az eredeti pócsi könnyező kegykép a bécsi Stephansdom déli oldalhajójának 16. századi márványbaldachinja alatt, művészi oltáron kapott méltó elhelyezést, ahol azóta is nagy tisztelettel őrzik. A gyertyák és mécsesek százai égnek állandóan a kép előtt.
II. Rákóczi Ferenc 1703-ban 100 pontba foglalta össze a nemzetünket ért fájó jogtalanságokat . A kéziratot az egri káptalani levéltár őrzi. Ennek 90. pontjában sérelmezi a pócsi kegykép Bécsbe szállítását és vissza nem hozatalát. A pócsi fatemplomban a Mária-ikon helye évekig állt üresen.
Már a kép Bécsbe szállításakor, útközben is számos másolat készült a csodás képről, nem is tudni hány darab, mert nemcsak templomok, hanem magánszemélyek is hozzájuthattak. Hazánkban – többek között – Egerben, Budapesten, Esztergomban (a Bakócz-kápolnában) őriznek egy-egy másolatot. Ausztriában egyébként hét templom birtokol egy-egy képet. Németországban és Svájcban is van néhány másolat. Egy ilyen másolat került az eredeti kép helyére Máriapócson is. A mostani kép eredetéről kétféle változat is szól:
Az egyik szerint még a kép Bécsbe való átszállításakor készítettek egy másolatot a Kassa melletti Bárcán, a jezsuiták kolostorában. Festőjét nem ismerjük.

A könnyező másolat

A másik változat szerint a pócsi görögkatolikus paróchus a császárhoz intézett beadványában a kép visszaadását kérelmezte. Az uralkodó ezt rossz néven véve, az egri püspökhöz intézett leiratában ígéri, hogy az eredeti képről másolatot készíttet, s azt a pócsi görögkatolikus templomnak ajándékozza. A kegykép másolata Telekessy István egri püspök intézkedésére készült el, s ez került a pócsi templomba. Sem az eredeti kép, sem a róla készült másolatok a továbbiakban nem könnyeztek, kivéve azt, amelyiket Pócsra visszavittek.
1715. augusztus 1-jén Papp Mihály fiatal paróchus a reggeli istentiszteletet végezte, amikor Molnár János kántor észrevette a kép könnyezését. A csodás jelenség hírét futár vitte Kállóba, Bizánczy György helynökhöz. Az augusztus 1-én, 2-án és 5-én több órán át tartó könnyezést sok százan látták. A könnyezést követő napokban Erdődy Gábor Antal egri püspök hivatalosan kivizsgáltatta az eseményt. A szemtanúk vallomásának jegyzőkönyve kétséget kizáróan bizonyítja a könnyezés valódiságát.
A máriapócsi kegyhely újabb nevezetes eseménye, a kegykép harmadik könnyezése 1905. december 3-án kezdődött. P. Gávris Kelemen szerzetes atya – a kegykép őre – zarándokokat vezetett a templomba. Amikor a kép foglalatát kinyitotta észrevette, hogy a Szűzanya arca a szokottnál sötétebb, jobb szeméből könnycsatorna húzódik le az arcon, ami egy könnycseppben végződik. A könnyezés december 19-ig folyamatosan tartott, majd december utolsó két napján is, összesen 18 napig. A könnyezés tényét egyházi és világi vegyesbizottság ellenőrizte, s megállapította a könnyezés valódiságát. A könnyeket felfogó selyemkendőt kicsiny foglalatban a templom falára függesztették, ma is ott található a kegykép alatt.

A kegytemplom

A jelenlegi díszes barokk templom elődje egy egyszerű kis fatemplomocska volt. A Pócsra zarándokoló hívek egyre nagyobb száma szükségessé tette a kis fatemplom helyén egy nagyobb templom építését.
Még a mostani kegykép könnyezése előtt, 1701-ben Mészáros Mátyás pócsi lakos engedélyt kapott I. Lipót császártól, hogy a birodalom területén adományokat gyűjthessen a pócsi templom felépítésére, mivel ezt a pócsi hívek a maguk erejéből nem tehették meg.
A császár a török felett Zentánál aratott fényes győzelmét (1697) a pócsi Mária közbenjárásának tulajdonította, s ezért hálából igen melegen ajánlotta az adományokat gyűjtő Mészáros Mátyást minden illetékes hatóság figyelmébe. Az akkori, üresen álló munkácsi püspöki szék püspöki helynöke Hodermárszky János József pedig a későbbi VI. Károly császártól kérte a templomépítés engedélyezését, és egyben a görög szertartású bazilita szerzetesek Pócson való letelepedését, hogy a nagyszámú zarándoksereget lelkileg elláthassák. A császár a kérelmet véleményezésre elküldte Telekessy egri római katolikus püspöknek, aki nem nagyon pártfogolta az ügyet, mert Pócsra ferences barátokat akart telepíteni. Végülis a baziliták telepedtek le Pócson. A templom építését Bizánczy Gennadius György kezdte meg saját megtakarított pénzéből. Ő munkácsi apostoli vikárius volt, s a bazilita szerzetesek fő elöljárója. Olsavszky István Simeon és Blazsovszky György Gábor felújították a már omladozásnak indult falakat. Utána Olsavszky Mihály Mánuel püspök folytatta a templomépítést, és elkezdte a mai kolostor építését is. A munka két éven át zavartalanul folyt, amikor Egerből panasszal fordultak a királyhoz, és kérték az építkezés megszüntetését. A kényszerű szünet után azonban sikerült a munkálatokat folytatni és 1756-ban befejezni. A két torony azonban csak 1856-ban készülhetett el.



A templom berendezése

A templom berendezése hosszú ideig tartott. Az igen díszes képállvány, ikonosztázion 1785-88 között épült. Ennek képei azonban 1896-ban újakra lettek cserélve. A szentélyben a 18. században épült meg a főoltár, amelynek márványtömbje gróf Forgách Pál ajándéka. Az ekkor készült nagyon szép baldachint sajnos lebontották. Szép barokk alkotás a két mellékoltár és a szószék.
Hálásan emlékezünk meg a templom nagy jótevőjéről, Károlyi Ferenc grófról, aki nagy összeggel járult hozzá az építkezés teljes befejezéséhez és egész pócsi birtokát, közel 1000 holdnyi földet a templomnak ajándékozta.
1943-ban kezdték meg a pécsi ferencesek az új kegyoltár kialakítását. A kegykép ugyanis az ikonosztáz királyi ajtaja fölött volt, s a kép megcsókolása – az értetés a nagy tömeg miatt igen nehéz feladat volt. Ezért az északi mellékhajóban lévő mellékoltárt át alakították úgy, hogy a kegykép, amely erre az oltárra került, a falba vágott két új ajtón kívülről, a templomudvarról is megközelíthető legyen.
A templom művészi képekkel való kifestését két festőművész, Boksay József és Petrasovszky Emmánuel végezte. A templom teljes, külső-belső felújítása után a megáldásra és a kegykép áthelyezésére 1946. szeptember 8-án, az első könnyezés 250. évfordulóján került sor negyedmilliónyi zarándok jelenlétében. Két év múlva XII. Pius pápa a máriapócsi kegytemplomnak a „basilica minor” címet adományozta.
Máriapócs a történelmi Magyarországnak 300 éve egyik leghíresebb búcsújáróhelye. A kegyhelyet kisebb-nagyobb csoportokban az egész év folyamán látogatják, nagy búcsúja azonban háromszor szokott lenni: júliusban Szent Illés napján (július 20.), Nagyboldogasszony napján (augusztus 15.) és Kisboldogasszony napján (szeptember 8.).
A magyar görögkatolikusok 1987-ben a kisasszonynapi búcsúkor Máriapócson ünnepelték a Hajdúdorogi Egyházmegye fennállásának, 1999-ben pedig a Miskolci Apostoli Exarchátus fennállásának 75. évfordulóját.
Máriapócs történelmének kiemelkedő napja 1991. augusztus 18., amikor a Magyarországot meglátogató II. János Pál pápa bizánci szertartású Szent Liturgiát végzett magyar nyelven a kegykép előtt. Ennek emlékére készítették el a bazilika új bronzkapuját.
2005-ben a kegyképet a budapesti Magyar Nemzeti Galériában megtisztították és restaurálták. December 3-án Erdő Péter prímás a püspöki kar jelenlétében a képet újra megkoronázta a XVI. Benedek pápa által, Rómában megáldott arany glóriával. Ekkor nyilvánították Máriapócsot Magyarország Nemzeti Szentélyévé.
2009 és 2010 folyamán a kegytemplom kívülről teljesen megújult, környezetét rendezték, belül padlófűtés és új padlózat készült, a berendezést teljesen a faliképeket részlegesen restaurálták.
Ünnepélyes fölszentelésére 2010. szeptember 11-én került sor számos görög és római katolikus püspök részvételével, az ünnep szónoka Christoph Schönborn, bécsi érsek volt.


 
A virtuális túra során végigsétálhatunk a kegytemplom belsejében, az üvegablakokra kattintva megszemlélhetjük csodálatos színvilágukat, közelről láthatóak az ikonosztáz képei  és körbejárhatjuk a „basilica minor” épületegyüttesét. A panorámaképek az egér, illetve a klaviatúra nyilaival mozgathatók, forgathatók. A kinagyított képek jobb alsó sarkában található vezérlőpont megnyomásával vissza lehet térni a panorámaképhez. 

Az ikon

Az eredeti kép mérete 50x70 cm, temperával jávorfára festve készült. Fél alakban ábrázolja Máriát, aki bal karján tartja a Kisdedet. Fejük körül díszes dicsfény található, arcuk mellett az „Isten Anyja” (MT QU) és „Jézus Krisztus” (IS CS) szövegek görög betűs rövidítése olvasható. Mária bíbor színű felsőruhát visel, fején és jobb vállán látható két csillag, a harmadikat a Gyermek takarja. Jobb kezével Fiára mutat. Jézus jobb kezét áldásra emeli, baljában háromágú, liliomszerű virágot tart. A nyakában görög keresztet visel. A kép felső sarkaiban egy-egy kerub látható.
A képet a második világháború után restaurálták, s akkor derült ki, hogy Papp István annak idején nem új deszkát használt a festéshez, hanem egy igen régi, megkopott bizánci ikont festett át.
Az első könnyezés idején a szomszédos Kálló római katolikus plébánosa egy tiszt haldokló gyermekét emelte a képhez. A gyermek megérintette a könnyező képet és meggyógyult. A boldog anya drágaköves nyakéket helyezett az ikon elé, és ezzel nyitotta meg évszázadokra a pócsi Istenszülőt hálásan tisztelők ma sem fogyatkozó sorát. Már az első könnyező képet is gazdag adományokkal ékesítették főúri családok, nemes emberek, de akadt a szegények között is, aki utolsó pénzecskéjét is a Szűz Anya lába elé rakta.
A most Máriapócson található másolatot is – amely kétszer könnyezett – hasonló ékességek veszik körül. A legértékesebbek a szúette mankók, görbe botok, a gyógyulás beszédes bizonyítékai, a hátrahagyott emléktárgyak, melyekhez egy-egy megmentett élet, visszakapott egészség, megújult ember hálája és köszönete kapcsolódik.
Van azonban muzeális érték is és igazi ezüst, arany ékszer a képen és a külön tablókban is. Nyakékek, karkötők, karikagyűrűk, aranyláncok és fülbevalók díszítik a képet. Ezt régebben szeggel rakták fel és megrongálták vele a kép fatábláját, majd kartonra terített fehér anyagra aggatták az ékszereket. Az ikont 2005-ben restaurálták lekerült róla ez a „öltözet” amely majd az egész képet eltakarta. Ma már eredeti formájában látható, bár sokan nehezen fedezik fel a barokk pompájú templom szemet kápráztató berendezésében a szerény méretű táblaképet. A templomban imádkozók tekintete azonban hamar útbaigazít.


Forrás:

Zirc Ciszterci Apátság

A Bakony erdejének sűrűjében, jórészt csak erdei vadak járta tájon, 400 méteres magasságban alapított ciszterci kolostort a rend nagy hazai pártfogója, III. Béla király (1182), a francia föld legnagyobb és leghíresebb ciszterci apátsága, a Champagne-i Clairvaux filiájaként, az első szerzetesek onnan is érkeztek. A templomot a rend előírásai szerint Szűz Mária tiszteletére szentelték. Virtuális túránk segítségével sétáljon végig a templom belső terén.






Eleinte az apátságot egyszerűen „bakonyi”-nak nevezték, de már 1199-ben előfordult a később meghonosodottá vált Zirc név is. A birtokokkal gazdagon ellátott kolostor tragédiáját a török fenyegetés jelentette. A hódítóktól rettegő szerzetesek 1538 körül elhagyták a kolostort, amelyet Veszprém török kézre kerülése (1552 után) földúltak a törökök.
A középkori apátság rekonstrukciója
Történetének megtekintéséhez kattintson a képre

A visszatérés

1629-ben a lilienfeldi kolostor apátja kap megbízást, hogy készítse elő a rend Magyarországra való visszatérését. I. Lipót 1660-ban Újfalusy Márton soproni születésű lilienfeldi szerzetest nevezi ki zirci apáttá, aki Pápán telepedett le, mivel ekkor Zircen nem volt lakható épület. Újfalusy 1678-ban Gyulakeszi határában portyázó török csapatoknak esett áldozatul. Ezt követően a lilienfeldi apátok maguknak tartották fenn a zirci apáti címet. A zirci apátság egykori birtokait csak hatalmas összegért tudták megváltani, illetve hosszadalmas birtokperek által visszaszerezni, ezért Lilienfeld apátja 1699-ben a vállalkozásba befektetett összeg, 31.000 ft megtérítése fejében átadta a feladatot a sziléziai Heinrichau apátjának, Kalert Henriknek, akit I. Lipót a következő évben zirci apáttá nevezett ki. A török kiűzése után több mint egy évszázad telt el, míg ismét megtelepedtek az első szerzetesek Zircen (1726).
A 18. század folyamán a zirci apátság újjáépítése és az apátság elhagyott birtokainak újratelepítése a heinrichaui apátság irányításával és költségén zajlott. A század közepén fölépült az új templom és a kolostor. A középkori épületeket teljesen elbontották, alig néhány csonk maradt belőlük. A kolostorban a magyar származású rendtagok száma egyre nőtt (1798-ban 28 közül 11 magyar). 1810-ben a porosz kormány feloszlatta a sziléziai apátságot, majd miután az utolsó heinrichaui apát, Gloger Konstantin 1814-ben meghalt, a zirci apátság önállóvá vált. Ettől kezdve Zirc a magyarországi ciszterci rend központja.
A ciszterciek egyre nagyobb szerepet vállaltak az oktatásban. A zirciek vállalták a székesfehérvári és a pécsi gimnázium fenntartását (1814). A 20. század elején már a bajai és a budai ciszter gimnáziumok is megnyíltak.
1950-ben a zirci kolostort is megszüntették, a szerzeteseket elűzték, csak 1990-ben térhettek vissza. Az öt államosított gimnázium közül azóta már négyben ismét ciszterciek tanítanak.



A templom

A hatalmas, kéttornyú barokk apátsági templom különleges látványosság. Belső és külső helyreállítása nemrég fejeződött be. A szószék és a szentély faragott stallumai igazi remekművek. Építése 1732-1752 közé esik, így a barokk stílus jegyeit viseli magán. Tornyain jól megfigyelhető a kor jegyeinek hatása: cakkozott körbemenetel a tetőn, csigaszerű forma a felső szobrok alatt. Az épület azonban nem csak barokk, hanem klasszicista épület is egyben. Míg a középső tornyok közrefogta arculaton boltíves a díszítés, két szélen tümpanonokat alakítottak ki, melyek jellegzetesen görög-római példa a klasszicizmus szellemében. Az alsó dór oszlopokat is ehhez köthetjük.
A templom belsejét többek között az eredeti Maulbertsch-oltárkép (1745) és Wagenmeister-freskók díszítik. A képek sok tortúrán mentek át. A környező képek, így a Szűz Mária mennybemenetele, vagy a többi szentkép eredetileg a művészek által megalkotott, barokk hatásból eredően rendszerint fiatal arcú alakok voltak. Később újrafestették őket rossz állapotuk miatt, és szereplőit az itteni szerzetesekről mintázták meg. Mivel élő ember nem kaphat glóriát, a szentek fejéről eltüntették a mesterek. Egy újabb átfestés, mivel nem tudták, hogy az arcok régi itt élt szerzeteseké voltak, glóriát adott a szenteknek, s szőrösítette az arcukat, néhol az ősz szakállig. Napjaink renovációs munkálatai eltávolították a korok javításait, az eredeti réteget hozták felszínre, így tudjuk ma a képek kialakulásának hosszas történetét. A templom 1982-ben, alapításának 800 éves évfordulójára basilica minor rangot kapott a pápától.
A Zirci Ciszterci Apátság weboldalán további részleteket olvashat a rend egyházi és világi életéről.
Forrás: Wikipédia



Esztergomi Bazilika – esti séta a városban

Ott, ahol a Duna délnek fordul, a Dunakanyar jobb partján magasodik az esztergomi Várhegy, és rajta az ország legnagyobb temploma, a Bazilika. Virtuális túránk segítségével betekintést nyerhetünk a monumentális épület belső terébe és – különlegességként – éjszaki sétát tehetünk Esztergom belvárosában.




A város nemcsak a magyar államiság megszületésének volt tanúja, de első királyunk az esztergomi székesegyházat tette az ország főtemplomává és püspökét a magyar egyház prímás-érsekévé emelte örök időre. E méltóságára és tisztére figyelmezteti a látogatót az oszlopcsarnok feletti latin felirat is:

FEJE, ANYJA ÉS TANÍTÓJA A MAGYAR EGYHÁZAKNAK

Az első székesegyház

Az esztergomi Várhegy első székesegyházát Szent István király építtette a Nagyboldogasszony és Szent Adalbert tiszteletére. A háborúkkal és várostromokkal terhes évszázadok a nyomát is eltörölték az egykori „Szép templomnak”, amely méltó párja lehetett a párizsi Notre Dame bazilikának. Ezt a templomot 1180-ban tűzvész pusztította el. A Szent Adalbert-székesegyházat III. Béla segítségével Jób érsek hozatta rendbe. A székesegyház a török 1543. évi ostromakor megsérült. Esztergom eleste után a török hadászati okokból lebontotta, illetve dzsáminak használta. 1594-ben, a vár visszavételére indított harc során a benne tárolt lőpor felrobbant, és csupán Bakócz Tamás érsek 1506 és 1511 között épült Annuntiatio-kápolnája menekült meg. Mária Terézia 1768 és 1770 között a vár közepén Szent István tiszteletére barokk templomot emelt. Az eredeti székesegyház romjait véglegesen Barkóczy Ferenc és Rudnay Sándor hercegprímások érseksége idején távolították el, hogy helyet adjanak az új templom, a mai bazilika építésének.

A Bazilika

A mai katedrális építését Rudnay Sándor prímás kezdte 1822-ben, szerette volna, ha Esztergom ismét az ország egyházi központjává emelkedik. A dómba lépve a monumentális méretek nyűgözik le a látogatót. Az oltárkép Michelangelo Grigoletti munkája, a világ legnagyobb, egyetlen vászonra készült oltárképe. A templom felszentelésére írt Esztergomi Misét 1856-ban maga, Liszt Ferenc dirigálta.
A templom baloldali kápolnája eredetileg Bakócz Tamás érsek sírkápolnájának készült 1507-ben. Csodával határos módon túlélte a török megszállást és az új székesegyház építésekor Packh János építőmester beépítette az új főtemplomba, megmentve ezzel az eljárással az utókornak Európa legészakibb, épen maradt reneszánsz kápolnáját.
Az altemplom több száz sírfülkéjében a Bazilika építői és főpapjai nyugszanak. A látogatható részben került elhelyezésre Mátyás király kancellárjának, Vitéz Jánosnak és Hunyadit kormányzóvá választó Széchy Dénes érseknek síremléke. A prímások sírboltja az esztergomi érsekek temetkezési helye. Végakaratának megfelelően itt helyezték örök nyugalomra a hősiessége miatt világszerte elismert hercegprímást, Mindszenty Józsefet is.

A Főszékesegyházi Kincstár



A legnagyobb egyházi épület

A Nagyboldogasszony és Szent Adalbert prímási főszékesegyház vagy Esztergomi bazilika, klasszicista stílusban épült Esztergomban, a Szent István téren. Az épület a magyar katolikus egyház főszékesegyháza az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében.
Külső méreteit tekintve Magyarország legnagyobb egyházi épülete, és egyben az ország legmagasabb épülete. Méreteit tekintve Európa egyik legnagyobb bazilikája, a római Szent Péter-bazilika (132 m), a londoni Szent Pál-katedrális (108 m), a Milánói dóm (157 m) és a Kölni dóm (157 m) után, világviszonylatban a 18. helyen áll.
A főszékesegyház az Esztergomi váron belül, a Szent István téren áll. Rudnay Sándor grandiózus terveivel elhatározta, hogy a Magyar Siont teremti meg a városban, és ismét az ország egyházi központjává teszi Esztergomot. A Várhegyet betakaró épületegyüttest terveztetett, amelynek makettje ma is megtekinthető a bazilika kincstárában. Pénz hiányában végül a komplexumnak csak egyes részei készültek el: maga a székesegyház, az Ószeminárium épülete, a Sötétkapu és az érseki palota. Az építkezést a bécsi udvar nem nézte jó szemmel. Ellenezték és megpróbálták meghiúsítani, hogy Esztergomban épüljön fel a Habsburg Birodalom legnagyobb temploma, olyan, amilyen még Bécsben sincs.
1831-re elkészült a hatalmas, óegyiptomi stílusban épült altemplom, és felhúzták az oldalfalak nagy részét is. Kazinczy így ír az altemplomról: „Egyiptusi lélek szállja meg a nézőt, midőn itt a temérdek izmú oszlopokat látja…” Hét évvel később Packh Jánost, az építés vezetőjét meggyilkolták. A hercegprímás ekkor Hild Józsefre bízta az építkezés vezetését, aki módosította a terveket, például a keleti homlokzatot, így neki köszönhető a bazilika végső formája. 1846-ban került fel a kereszt a kupola tetejére. Az 1848-as szabadságharcot követően Scitovszky János, az újonnan kinevezett érsek türelmetlenül sürgette a főtemplom elkészültét.
Az eredeti Szent Adalbert-templom részéből fennmaradt reneszánsz stílusú Bakócz-kápolnát 1600 darabra szedték szét és így építették be a bazilika testébe. A bal oldali harangtoronyban található a közel hat tonnás Nagyboldogasszony-harang.
A bazilika felszentelésére 1856. augusztus 31-én került sor, még jóval a befejezése előtt. A ceremónián Ferenc József is részt vett. A felszentelésre írta Liszt Ferenc az Esztergomi misét, amelyet ő maga vezényelt bemutatásakor.
A második világháború alatt a bazilika súlyos sebeket kapott, körülbelül 95 gránát és bomba hullott rá. Az oszlopcsarnok egyik oszlopát szétlőtték, és a kupola héjazata elpusztult.


A fények

Mintegy 250 reflektor közel 80 kilowatt teljesítménnyel világítja meg az épületet. 2006-ban megtörtént a harangtorony felújítása, 2007-ben pedig bejelentették, hogy felújítják a főszékesegyház alatt húzódó pincerendszert. 2009-ben az Ószemináriumból a bazilikába, a Kincstár különtermébe költözött a Mindszenty-emlékhely. Még ugyanebben az évben nagyszabású felújítás kezdődött meg. A feljárót átalakították, újraszigetelték az alul lévő, hatalmas tereket. A kupolát tartó oszloperdőben vakoltak, eltüntették a háborús sérüléseket. A tartóoszlopok tövében egy új kilátó-körfolyosót alakítottak ki.


A méretek

A bazilika belső alapterülete 5660 négyzetméter, valamint 118 méter hosszú és 49 méter széles. Közepén elhelyezkedő félgömb alakú kupoláját 24 oszlop tartja, amelyek között 12 ablak található. Az épület a kupolánál belülről 71,5 méter magas, átmérője 33,5 méter. Az altemplomtól a kupola gömbjéig kereken 100 méter, mellyel jelenleg Magyarország legmagasabb épülete. A kupola feletti gömb átmérője 2,5 méter, a kereszt 7 méter magas. A timpanont tartó nyolc oszlop 22 méter magasba nyúlik, a főhomlokzat oldalaihoz kapcsolt harangtornyok pedig 57 méternél végződnek. A 17 méter vastag falai Közép-Európa legvastagabb falrendszerét alkotják.

Oszlopok és kőszobrok

Ha az épületet a főbejárat felől nézzük, akkor nyolc hatalmas, kompozitfővel ellátott oszlopot látunk, melyek vezetik be az előcsarnokot. Hátsó falán a négy építtető prímás hatalmas kőcímere láthat: coepit, vagyis elkezdte (Rudnay Sándor), continuavit, azaz folytatta (Kopácsy József), consecravit, felszentelte (Scitovszky János) és consummavit, tehát befejezte (Simor János). Ezek címerek alkotója, a bécsi Johann Hutterer. Ő készítette továbbá (Simor prímás megbízásából) az oszlopcsarnok hátoldalán lévő fülkéket kitöltő két hatalmas kőszobrot is, melyek Szécsi Dénes bíborosnak és Hunyadi János kormányzónak állítanak emlékeket, mivel kettőjük nevéhez fűződik az előző székesegyház gótikus átépítése. A bejárati kaputól jobbra és balra Nagy Lajos király és Telegdi Csanád érsek szobra látható, mind a kettő Kiss György alkotása. A négy szobor együtt őrzi a folytonosságot a korábbi székesegyház és a mostani között. A főbejárat felett kőbe vésett latin felirat olvasható: CAPUT MATER ET MAGISTRA ECCLESIARUM HUNGARIAE, vagyis: A magyarországi egyházak feje, anyja és tanítója. A kapu feletti dombormű (Jézus hívja Zakeust) Johann Meixner faragása. A melléktornyokat összekötő boltívek felett Meixner két alkalmi domborművét látjuk, a bal oldali toronynál lévő az alapkőletételi, a jobb oldalnál lévő a felszentelést örökíti meg.

Virtuális túra a Bazilikában – esti séta a városban

A főoltár

A Bazilikába betérve elsősorban a főoltárkép vonja magára a figyelmet. Michelangelo Grigoletti velencei művész kapta meg a feladatot, mely szerint Tiziano Frariban lévő festményét, a Mária menybevitelét kellett volna felnagyítania.
Az eltérő arányok miatt kompozíciós változtatásokat kellett végrehajtania, és ezt a festő sikerrel megoldotta. Így készült el 1856-ban a világ legnagyobb, egyetlen vászonra festett oltárképe, melynek méretei: 13,5 x 6,6 méter. A főoltár szobrait Pietro Bonani, az aranyozott bronzdíszeket a bécsi Danninger műhely készítette. Az oltár előlapjának márványdomborműve Leonardo da Vinci Utolsó vacsorája nyomán készült. Az oltár melletti két hatalmas kandeláber talapzatán Izsák feláldozását és a Mózest látjuk a rézkígyóval.

A kupola és a kereszthajók

A kupola mai díszítését Antonio Detoma készítette Lippert József tervei szerint 1885 és 86 között. Míg előzőleg a csillagos ég volt a kupolában festve, addig a jelenlegi stukkó a reneszánsz ornamentika elemet használta fel. A kupola alsó peremén írás olvasható latinul, reneszánsz betűkkel: ASSUMPTA EST MARIA IN COELUM GAUDENT ANGELI, vagyis: Mária felvétett a menybe, örvendeznek az angyalok. A kupola alatti, színes márványberakású padlózat hatalmas körterülete, a csillagos égboltot ábrázolja.
A bal oldali kereszthajó végén áll a Szent kereszt-oltár. Oltárképe Grigoletti egyéni kompozíciója. A festő sajátosan oldotta meg a paradicsomi bűnbeesés és a megváltás kapcsolatát, míg korábban általában koponyát és csontot ábrázoltak a kereszt tövében, ő Ádámot és Évát a kép bal sarkába helyezte. Ádámot feleszmélve, homlokára tett kézzel, tette súlyosságának tudatára ébredve néz fel. Éva pedig összetett kézzel, könyörögve tekint a Megfeszített felé. Az oltár plasztikai díszei, a tabernákulum és az angyalszobrok az olasz mester, Pietro Bonani műalkotásai. A Szent József-oltár márványszobrait Johann Meixner faragta.
Ugyancsak ő készítette a párhuzamos helyzetben, a jobb oldali mellékhajóban álló Szent Adalbert-oltárt. Mellette, a mellékhajó végében található a Magyar szentek oltára. Ennek oltárképét (Szent István felajánlja az országot a Nagyasszonynak) Grigoletti kezdte el a festeni, ám halála miatt csak félig készült el a munka. A kép bejezésére a fiatal Anton Mayert hívták meg, aki Dél-Tirolban már restaurálta Grigoletti egyik festményét. Az oltár lépcsőjénél, oszlopon áll Árpád-házi Szent Erzsébet és Szent Margit szobra, Bonani alkotásai. Az oltárra a század végén helyezték el a három kassai vértanú (Kőrösi Márk esztergomi kanonok, Pongrác István és Grodecz Menyhért jezsuiták) szoborcsoportját, Kiss György munkáját. A három vértanút 1649-ben végezték ki hitükben való kitartásuk miatt Bethlen Gábor vezérének, Rákóczi Györgynek a hajdúi. Ereklyéik abban az ezüstvázas tartóban láthatók, melyekben korábban a Szent Jobbot őrizték.


A Bakócz-kápolna

A Bakócz-kápolna az egyetlen építészeti emlék, amely az első, a Szent Adalbert-székesegyházból (átépített formában) megmaradt. Bakócz Tamás, Mátyás király kedvelt embere alacsony sorból küzdötte fel magát az egyházi hierarchia legmagasabb csúcsáig, 1497 és 1521 között esztergomi érsek, II. Gyula pápa halála után 1513-ban kis híján pápává választották. 1507-ben kezdte el építtetni a maga sírkápolnáját a Szent Adalbert-székesegyház kiegészítéseként. Itáliából hívott tervezőket (köztük lehetett Johannes Fiorentinus), de hazai anyagból, süttői vörös márványból dolgoztatott.
Az Angyali Üdvözletkápolna oltárának mesterét ismerjük, Andrea Ferrucci személyében. Ferrucci Firenzében, a Santa Maria del Fiore szobrászműhelyben készítette el a Bakócz által megrendelt szobrokat, és 1519-ben szállította Esztergomba őket.
A törökök a szobrokat összetörték, a domborműveket megcsonkították. A török uralom végén egyedül ez a kápolna maradt használható állapotban. A barokk korban került oltárára az a máriapócsi típusú kegykép, melynél számos csoda történt, és amely miatt a kápolna a környék búcsújáró helyévé vált. Erről tanúskodnak a megmaradt ezüst fogadalmi tárgyak. A kápolnát 1874-ben, a tabernákulumot és az új kupolát pedig Antonio Detoma készítette Lippert József építész tervei alapján. A Bakócz-kápolna csonkaságával együtt is a magyarországi reneszánsz építészet egyetlen megmaradt alkotása.

Az altemplom


A Bazilika altemplomába 57 lépcsőn jutunk le. A grandiózus építmény, Packh János építész tervei alapján készült. Leérve mindjárt két hatalmas szoborral találkozunk, Andreas Schroth bécsi szobrász műveivel, melyek az Elmúlást és az Örök Életet jelképezik. Több száz sírfülke között is láthatók a középkori templom romjaiban talált régi sírkövek, így a nagy humanista főpapé, Vitéz Jánosé, aki Mátyás királyt nevelte, vagy Szécsi Dénesé, aki megkoronázta Mátyást. A belső rotundában van eltemetve Károly Ambrustól kezdve valamennyi érsek, köztük a korábban Mariazellben nyugvó, de 1991-ben hazahozott Mindszenty József holtteste. Világszerte elismert hősiessége vonzotta ide imádkozni II. János Pál pápát is. A kripta nyugati oldaltermében kapott helyet Csernoch János hercegprímás síremléke, ezt Zala György emelte 1930-ban.


Forrás

Visegrád – virtuális túra

A Várhegy tetején a kora vaskorban már létezett egy erődített település. Ennek a helyére a tatárjárás után IV. Béla felesége, Mária királyné építtette fel az új visegrádi várat. A háromszög alaprajzú 13. századi fellegvárat három torony védte. Virtuális túránk segítségével végigsétálhat a Fellegvár falai között.




A 14. század első felében Károly Róbert egy külső várfalövvel bővítette ki, a belső várban pedig palotaszárnyakat emelt. Fia I. Lajos folytatta az építkezéseket, majd 1400 körül Zsigmond király felépíttette a harmadik falövet a külső kaputoronnyal. Az ő idejében épülhetett fel a belső várban az asszonyház. Mátyás király a vár palotaszárnyait teljesen felújíttatta. Feltehetően már az Anjouk idején a visegrádi fellegvárban őrizték a magyar koronázási ékszereket. Ezek őrzőhelye hosszabb-rövidebb megszakításokkal 1529-ig e vár volt. 1490-től a fellegvár a koronaőrök kezében volt. A vár az 1540-es évek háborúiban súlyos károkat szenvedett. 1544-ben török kézre került, 1595-1605 között a keresztényeké, majd 1684-ig újra a törököké lett. 1684-ben a keresztény seregek visszafoglalták, de rövid idő múlva a törökök sikeresen megostromolták. Ám ekkor már olyan rossz állapotban volt, hogy katonai célra alkalmatlannak ítélték, és elhagyták. Azóta rom. Régészeti feltárása és műemléki helyreállítása 1871 óta több szakaszban készült el.

A virtuális túra indításához kattintson a képre
A fellegvárat a Dunával összekötő völgyzárófalak, valamint a falakon áthaladó egykori országutat védő kapuk és a nagy lakótorony (amit a 11. századi magyar királyról tévesen Salamon-toronynak neveznek) a 13. század közepén épült fel. Az alsóvár a fellegvárral egységes védelmi rendszert képezett. Károly Róbert korában a hatszögletű lakótornyát átépítve királyi szálláshellyé alakították. A torony köré ekkor épült ki a belső várfalöv. Miután 1490-től a fellegvár a koronaőrök kezére került az alsóvár a királyi várnagy felügyelete alatt maradt, a lakótornyot ekkor már raktárnak használták. 1540-ben I. Ferdinánd katonái rombolták le a lakótorony déli sarkát. A török hódítás után a török település az alsóvár falai közé költözött. A török háborúk után elhagyatott várrom feltárását Viktorin József kezdeményezésére 1871-ben Henszlmann Imre kezdte meg. A lakótorony helyreállítását Schulek Frigyes tervezte. Pénzhiány miatt a munka hamar félbeszakadt és csak az 1920-as években folytatódott. A torony mai formáját az 1959-1964 között Sedlmayr János tervei szerint végzett modernista helyreállítás során kapta. Ma a lakótoronyban a Mátyás Király Múzeum kiállításai láthatóak: a visegrádi királyi palota gótikus díszkútja, Mátyás király visegrádi szobrászműhelye és Visegrád története.

A visegrádi fellegvár I. Lajos korában

2014. július 11., péntek

Zsámbéki romtemplom

Az 1050-es években már kőtemplom állt itt, amelyet a következő században bővítenek. III. Béla király a felesége kíséretével érkező Aynard lovagnak adományozza Zsámbékot. E család leszármazottai építik 1220 körül a későromán-koragótikus bazilikát, amely rom mivoltában is a magyar építészettörténet kiemelkedő emléke. Virtuális túránk során megtekinthetők a romjaiban is impozáns templom falai.





A település feletti magaslaton álló zsámbéki templomrom a hazai késő román kori templomépítészet egyik leglátványosabb emléke. A premontrei prépostságot a 13. század első felében alapították. Az ősi hagyomány szerint a fehér kanonokok II. István király (1116-1131) hívására Prémontréból érkezetek Magyarországra. Mellette állt a kolostor, amely a premontrei rend otthona volt. IV. Béla király 1258. június 6-án erősítette meg az akkor már felépült templomra vonatkozó adománylevelét. A zsámbéki templom egy földrengés következtében vált romossá a 18. században.


A prépostság története – építés és pusztulás

A premontrei prépostságot Keresztelő Szent János nevére szentelték fel, alapítói Aynard fiai voltak. A francia eredetű család fontos szerepet játszott a korszak politikai életében, ez is magyarázza, hogy a nagyobb prépostságok közé tartozott. Voltak időszakok, amikor 20 szerzetes is élt falai között. A tatárdúlás során (miként a községet is) a templomot elpusztították, majd IV. Béla újjáépíttette. A monasztikus rendek késő középkori hanyatlása itt is jelentkezett, 1475-77 között Mátyás király a pálosoknak adományozta, s a török foglalásig ebben a formában működött.  A törökök 1541-ben Zsámbékot elfoglalták, a harcok során a templom ismét elpusztult. Buda és környékének török elfoglalása nyomán 1543-ban megszűnt benne a szerzetesi élet. A Zichy család 1689-ben megvásárolta a települést és hamarosan a templomot ismét helyre állították.
Az elhagyatott templom viszonylag épségben vészelte át a török kor időszakát, de a 18. században végleg rommá vált egy földrengés következtében. A „kegyelemdöfést” az 1763-as nagy komáromi földrengés adta, félig lerombolta. Ezután már többé nem állították helyre. A leomlott köveket a helybeliek széthordták, építőanyagként hasznosították, számtalan zsámbéki ház falában és kőfalakban szunnyadnak. A megmaradt épület a háromhajós, három-apszisos, nyugati homlokzatán kéttornyú prépostsági bazilika jórészt megőrizte 13. századi részleteit, néhány elemében viszont az 1475 körüli késő gótikus átalakítás nyomait mutatja.
Az elmúlt évtizedekben nagyszabású ásatás tárta fel a korábbi templomépület maradványait, a hozzá tartozó temetkezéseket, és a sokkal romosabb állapotban lévő kolostorépület részleteit. Ennek eredményeként ma kiállítás mutatja be a hazai premontrei építészet kiemelkedő emlékének történetét és régészeti kutatását a kolostor egykori pincehelyiségében. A romterület évek óta helyszínéül szolgál a „Zsámbéki Nyári Színházi Napok” című rendezvénysorozatnak.



Rommentés

Rómer Flóris bencés tanár
Az 1763. június 28-i földrengés során leomlott az északi mellékhajó boltozata és oldalfala. A rom gazdátlanná vált, a köveket széthordták a környékbeliek. Nem is maradt volna belőle semmi, ha Rómer Flóris bencés tanár, művészettörténész és Henszlmann Imre műtörténész az 1870-es években fel nem hívják a figyelmet az értékes emlék megmentésének szükségességére. Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter 1889-ben Möller István építészmérnököt bízta meg az állagmegóvási munkák elvégzésével. Munkája világszerte elismerést aratott. A későbbi munkák során, 1934-ben Lux Kálmán építész tárta fel a templom északi oldalához csatlakozó kolostor falrészleteit, amit a pálosok építettek, amikor megkapták a birtokot Mátyás király adományaként. Mára ebből az épületből csak egy dongaboltozatos terem – ez most a kőtár –, a hajdani refektórium, az alapfalak és a kolostorhoz tartozó pincerendszer maradt meg.
A templom legjelentősebb állagmegóvó munkáit Möller István építész irányította az 1800-as évek végén. Korszakalkotó (és világhírű) megoldása az eredetitől jól elkülöníthető (vörös téglából készült) megerősítések, kitoldások alkalmazása, ami mégis tökéletesen beleillik a látványba.

A premontrei rend

A katolikus egyház egyik szerzetesrendje, amely Szent Ágoston reguláját követi. Alapítója Szent Norbert (1080-1134). A vezeklő életet élő vándorprédikátorhoz több tanítvány csatlakozott, és az észak-franciaországi Prémontrében telepedtek le. 1121 karácsonyán az első 40 szerzetes fogadalomtételével megalakult a rend. A premontreiek a rendalapítójukat követve ötvözték a szemlélődő és az aktív életformát. A rendi öltözetük színe miatt „fehér kanonokok” néven is ismerik őket. Norbert nem sokkal később Magdeburg érseke lett.
Magyarországon a 12. században jelentek meg a premontreiek. A középkorban 41 magyar kolostoruk volt. II. József feloszlató rendelete után 1802-ben I. Ferenc király ugyan visszaállította a rendet, de a korábbi hat kolostort két központban egyesítette. Jászóhoz Leleszt és Nagyváradot csatolta, Csornához pedig Türjét és Jánoshidát, ugyanakkor kötelezte a két prépostságot, hogy visszakapott birtokaik jövedelméből középiskolákat tartsanak fenn. Így lett a premontrei rend Magyarországon – a bencésekhez és ciszterciekhez hasonlóan – tanítórenddé. A jászóiak Kassán, Rozsnyón és Nagyváradon tanítottak, a csornaiak pedig Szombathelyen és Keszthelyen. A 19. század közepén a rend csaknem teljesen megszűnt, napjainkban a világon csaknem száz rendházuk van.
Magyarországon a 2. világháború után lehetetlenné vált a premontreiek működése. A rendszerváltást követően két helyen telepedett vissza a premontrei rend: Csornán és Gödöllőn van jelenleg rendi közösségük. Két gimnáziumot is fenntartanak, Szombathelyen és Gödöllőn.

Zsámbék romtemplom virtuális túra


Megközelítés és nyitvatartás

Zsámbék megközelíthető az M1-es autópályán (Budapest felől jövet leágazás a 26-os kilométernél, Zsámbék felé táblánál). Az autópálya-matricával nem rendelkezőknek a 15-ös kilométernél Törökbálint után kell az 1-es főútra letérniük, innen Biatorbágyon át folytathatják Zsámbék felé útjukat. Az 1-es főúton Budaörs, illetve ellenkező irányból Bicske felől érhető el Zsámbék, Budakeszi felől pedig a Budakeszi-Páty főúton, a 10-es Budapest-Dorog főút felől a Piliscsaba-Tinnye-Perbál-Tök útvonalon, Fejér-megye irányából a Bicske-Mány, illetve a Bajna-Szomor útvonalakon. Zsámbékon éjjel-nappali benzikút üzemel, a Romtemplom tövében pedig díjmentes parkolásra van lehetőség.
Budapestről a Volánbusz menetrendszerű járatai a Széna térről indulnak Zsámbékra a Budakeszi-Páty, illetve a Budakeszi-Perbál útvonalakon.
Idegenforgalmi szezonban (április 1. és október 31. között) hétfő kivételével naponta 10-18 óra között, téli időszakban (november 1. és március 31. között) hétfő kivételével 10-16 óra között látogatható.



Forrás