XXII. Kamionos Country Találkozó Szeged-Sziksósfürdő

Kürtszóval vonultak a kamionok Szegeden

2012. július 20., péntek

Péntek délután mintegy 180 kamion dübörgött végig Szeged utcáin, megnyitva ezzel a XXII. Nemzetközi Kamionos Country Találkozót.

A lóerőcsorda a régi kamionparkolóban gyűlt össze, ahol elhelyezték az emlékezés virágait a kamionos emlékműnél. Ezt követően rendőri felvezetés mellett, hagyományosan hangos kürtszóval vonultak végig a városon, egészen a sziksóstói kempingig, ahol szombaton színes programokkal várnak mindenkit, aki érdeklődik az országút igavonói és sofőrjeik iránt, vasárnap délután pedig a Huszár Mátyás rakparton mérik majd össze erejüket és gyorsaságukat a gépszörnyek.

Túl a húszon

Talán csak egy álom volt az, amit huszonkét évvel ezelőtt Ágoston Attila és lelkes társai kitaláltak: egy baráti összejövetel, ahol az országút vándorai végre nem csak a CB-rádió hullámain találkozhatnak egymással. Nem sok olyan szakma, vagy épp érdeklődési kör van kis hazánkban, mely olyan összetartó lenne, mint a kamionosoké. Persze ők jóval nagyobb mértékben egymásra vannak szorulva, hiszen az országúton nincs család, nincsenek barátok, csak társak vannak, akik ugyanazt az igát húzzák.
Ez a hétvége most az övék, a barátkozásé, a családé úgy, hogy a szeretett és sokat hajszolt „paripák” ezúttal pihennek. Persze ez a pihenés is csak időleges, hiszen ilyenkor mindenki meg akarja mutatni a sajátját úgy, ahogy azt csak a gondos gazda, a jó hajtó tudja: csillogva, villogva, feldíszítve, ereje teljében.

Ügyesség és gyorsaság

A sziksóstói fürdő erre a néhány napra bizony picit hangosabb lesz: a zene, a bográcsozás, a vetélkedés, a szakmai fórum tölti ki a tó környékét. Szombaton itt lesz a terepügyességi verseny helyszíne is, ahol az országutak vándorai a homokcsapdákban mutathatják be a „jószágaik” és önmaguk tudását is. A vasárnap már ismét a szórakoztatásé, a felvonulásé lesz, hiszen a hagyományos gyorsulási verseny a Tisza partja mellé vonzza majd Szeged lakosait.
„Évtizedek óta ügyelünk a biztonságra mind a nézők, mind pedig a sofőrök tekintetében” – mondta el portálunknak Holló István, a biztonsági csapat vezetője. „Fémkorlátokkal és szalagkordonnal biztosítjuk majd a területet, és harminc méterenként pályabírók ügyelnek mindene. Az összehangolt munkájuk nélkül nem indulhat el gép. A kamionok vezetőit az indulás előtt megszondáztatjuk, és a fülkében a sofőrön kívül senki más nem tartózkodhat. A futam végén nem a városban köröztetjük majd a gépeket, hanem négy-öt menet után visszaengedjük őket a rakpartra.”
A felső lépcsősoron ülhetnek a nézők, az alsón viszont csak a személyzet és az újságírók tartózkodhatnak. A futamok során a kamionok párosával indulnak a Belvárosi híd lábától. Több kategóriát is láthatunk, így bemutatkoznak az amerikai „csőrösök”, a 420 lóerő alatti és feletti gépek, valamint a platósok.
„Öt-hatszáz lóerő se ritka egy-egy kamionban, de inkább a látvány számít” – emelte ki a főpályabíró. „Ilyenkor mindenki kicsinosítja, pucolja, fényezi, díszíti a második otthonának tekintett vontatót. Sőt sok esetben nem is második, hanem első ez az otthon, amikor heteket töltenek el egyedül a fülkében.”
A verseny alatt persze mindenki egy kicsit feljebb csavarja a tempomatot – a sebességszabályzót –, többet tekernek az adagolókra is, így ilyenkor talán egy picit gyorsabban is mennek, mint a szabályok által behatárol óránkénti 90 kilométer.

A Konvoj

A megnyitót követően mintegy 180 kamion rendőri felvezetéssel és biztosítással halad át a városon, hogy elérkezzen a találkozó hagyományos helyszínére, a Szeged-Sziksósfürdői kempingbe.

Kamionos fieszta és piknik a Szikin
2012. július 21., szombat

A XXII. Nemzetközi Kamionos Country Találkozó helyszínéül szolgáló Sziksóstói Fürdő lakói bizony kicsit nehezen ébredtek szombat reggel, hiszen sokan még a hajnalig tartó program és az elfogyasztott hűsítők és erősítők hatása alatt voltak.

A bátrabbak azonban már korán sorba álltak a különböző játékos vetélkedők jelentkezéséhez. A nap fő attrakciója, a terepverseny mellett természetesen a kamionhúzás és a sörivó derbi volt. A gyerekek számára már 9 órától játékos feladatokat találtak ki a szervezők. Kis csúszással, de annál nagyobb érdeklődés mellett megrendezett terep-ügyességi versenyre jelentkezett hét kamion sofőrje a kötelező szondázás után pattanhatott csak be a fülkékbe, hogy a gépekkel a személykocsikat meghazudtoló módon lavírozzanak a rögtönzött, ám annál szabályosabb és biztonságosabb pályán.

Legnehezebb a biztonság

„A szervezők legnehezebb dolga a biztonság” – tudtuk meg Ágoston Attilától, a rendezvény főszervezőjétől. „Öt-hatszáz lóerős kamionok működnek, gurulnak, versenyeznek, parkolnak. Rájuk és a közönségre is vigyáznunk kell.” Persze a műsörök megszervezése sem utolsó feladat, hiszen a szombati napon mintegy 3500 résztvevőt kellett szórakoztatni. A felnőtteknek, gyerekeknek, nőknek és férfiaknak, fiataloknak és idősebbeknek kellett megtalálni azt a programot, ami neki tetszik. A széles zenei kínálat mellett, gyerekműsorokat, játékos feladatokat találtak ki.

A vetélkedés sem maradhatott el, így féktárcsagurításban, rugóemelésben, az elmaradhatatlan sörivó- és szkanderversenyben mérhették össze tudásukat a vállalkozók. A nap fénypontját ilyenkor mindig a kamionos terepügyességi-verseny jelenti, amire az idén sajnos csak hét nevezés érkezett, viszont köztük volt Ágoston Attila amerikai „csőröse” is.

Rajt-cél győzelem

Persze ezeket a terepversenyeket nem kell annyira véresen komolyan venni, de itt is a biztonság volt a legfőbb szempont. A Holló István főpályabíró által vezetett csapat évek óta segíti, irányítja a versenyzőket, ügyel a biztonságra. „Fém- és szalagkorláttal választottuk el a nézőket, hogy kellő távolságban legyenek a monstrumoktól” – hangsúlyozta ki a biztonságért felelős szakember. „Természetesen a versenyzőket az indulás előtt megszondáztattuk.”

Induláskor mindenki saját maga nyomta meg a stopper gombját, hogy ezután a kamionok a nem igazán életelemüknek számító homokos-füves talajon teljesítsék a pályát, ahol tolatás, szlalom, fordulók, homokcsapda nehezítette a haladást. Ez utóbbiból az egyik „traktort” ki is kellett vontatni, hiszen a kis kamionkerekeket bizony fogságba ejtette a sziki homokja. De nemcsak a gyors haladás volt a feladat. Egykezes lassú vezetéssel kellett előbb két ékszíjat egy rúdra rádobniuk, majd egy sörösdobozt áthelyezniük. A célban ismét a versenyzők – a kézifék behúzását követően – nyomták le az időmérőt. Volt, aki hibapont nélkül teljesítette a távot, azonban a legtöbben bójadöntésben – sőt letiprásban – szereztek kiadós büntetést.

Erő, ügyesség, szépség

A fürdő területén ezt követően se maradtak a résztvevők programok nélkül. Míg a kisebbek-nagyobbak a rugóemelésben vetélkedtek, addig a nagytorkú és főleg nagyhasú sörivók egy-egy korsó malátalevet dönthettek magukba, persze mindezt időre. A legnagyobb népszerűségnek idén is a kamionhúzás örvendett, ahol alkalmilag verbuválódott, vagy épp jól összeszokott csapatok próbáltak meg egy 8 és fél tonnás Shell-kamiont elhúzni. A jelentkezők között szép számmal akadtak a gyengébbik nem képviselői is, sőt a Vadmacskák csapata csak hölgyekből állt, akik a férfiakat is megszégyenítő erővel és gyorsasággal rángatták a célba a traktort.

De a szépségnek is jutott terep ezen a napon. A férfiak bizony kocsányon lógó szemekkel lesték a női vizespóló verseny szereplőit, miközben az ítészek sorra járták a szebbnél-szebb kamionokat, hogy eldöntsék, melyikük is állhat idén a szépségverseny képzeletbeli dobogójára. Bizony nehéz dolguk volt, mivel a találkozó idejére szinte minden sofőr órákig glancolta, tisztogattak, fényesítette a járgányát, sőt még a fülke belsejét is számtalan kiegészítővel, díszítőelemmel látták el.

A válság itt is éreztette hatását

„Tavaly már éreztük a létszámon, hogy kevesebb az emberek pénze, kevesebben tudnak akár egy ilyen rövidke hétvégére is eljönni” – mondta Ágoston Attila. „Ez az idén inkább azt jelentette, hogy sokan nem kamionnal, hanem személykocsival jöttek el, hiszen a harminc-negyven literes fogyasztású gépek bizony jobban megterhelik a pénztárcát. De az a lényeg hogy eljöttek, a szívük itt van.”
Persze a szponzorok elmaradását jobban megérzi a találkozó. A korábbi években jóval nagyobb gyártói, alkatrész-forgalmazói támogatást élvezhettek, ami mára nagymértékben csökkent.

„Nagyon szomorú vagyok, hogy egyetlen kamiongyártó se méltatott bennünket arra, hogy bemutassák itt a gépeiket” – sajnálkozott a főszervező. „Pedig itt nemcsak sofőrök gyűlnek össze, hanem sok tulajdonos is eljön az embereivel. A szervezés során felkerestem a MAN, a Volvo, a Scania, a Mercedes gyárak képviselőit, de elzárkóztak a támogatástól, holott ők ebből élnek, a sofőrökből és a fuvarozó cégekből. Szerencsére a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara, Szeged város Önkormányzata, a Dorozsmai Részönkormányzat mellett Haág Zalán önkormányzati képviselő, a KNORR-BREMSE, a Shell és a Redex magyarországi képviselete mellénk állt.”

A legfájóbb pont mégis az, hogy a nagy fuvarszervező cégek se méltatták figyelemre a találkozót, pedig ők abból élnek, hogy minél több fuvarozó, minél szélesebb körben álljon a rendelkezésükre, akik csak a regisztrációért súlyos pénzeket fizetnek, fuvart pedig csak ezután kapnak.

Vasárnapi gyorsulás a Tisza partján

Mindezek ellenére mégis eredményesnek tekintette a hétvégét Ágoston Attila, hiszen nemcsak a sofőröknek, hanem Szeged lakosságának is tudnak majd szórakozást nyújtani. A Szikire kilátogató érdeklődők mellett vasárnap délután két órától a Huszár Mátyás rakparton rendezik meg a hagyományos gyorsulási versenyt, mely évek óta ezreket vonz a Tisza partjára.

„Kicsit tartunk az esőtől, hiszen ezek a gépek nem ilyen feladatra vannak kitalálva” – hangsúlyozta Holló István, a verseny biztonsági főnöke. „A vontatmányok nincsenek rajta a nyergen, az erő pedig a hátsó kerekeken van, amit nem nyom a rakomány. Könnyebb a kipörgés, csúszás. Itt nincs esőgumi, vagy hátsó szárny, ami az aszfaltra szorítani a kamionokat.” Esős idő, vizes út esetén nem párban, hanem egyenként indítják majd a gépeket, ügyelve arra, hogy mind a vezetők, mind pedig a nézők biztonságban legyenek.

 

Hatezren a kamionversenyen – rohanó lóerőcsorda a Tisza partján
2012. július 22., vasárnap

Több mint hatezren voltak kíváncsiak arra a közel harminc kamionra, melyek a szegedi Huszár Mátyás rakpartot vették birtokba vasárnap délutánra, hogy megmutassák, nemcsak igavonásban, de gyorsaságban sem kell szégyenkezniük.

Már jóval délután két óra előtt szépszámú nézősereg gyülekezett a Tisza-parton, ahol a XXII. Nemzetközi Kamionos és Country Találkozó záróakkordjaként felbőgő kamionok a hagyományos gyorsulási versenybemutatójukat tartották. Bár a Forma 1-es futamokkal ellentétben itt nem született meglepetés, Alonso és Schumacher se tisztelte meg jelenlétével a nemes vetélkedést, biztonsági autó sem vonult végig a pályán, mégis a több mint hatezer érdeklődő jól szórakozott az országút máskor csigalassú igavonóinak „rohangálása” láttán.

Rajtprocedúra és szondázás

Bár a vasárnap reggeli felhők nem sok jót ígértek a rakparti „száguldozásnak”, délutánra mégis ezrek töltötték meg a lépcsősorokat. A türelmes nézőket ezúttal nem kellett állandóan „levadászni” a pályáról, úgy tűnik a szegediek megtanulták, ez bizony veszélyes üzem, bármekkora is a biztonsági felkészülés. A harminc méterenként sárga és piros zászlókat lengető pályabírók folyamatosan jelezték, ha bármiféle akadály került az aszfaltra.
A Forma-1-es versenyeket megszégyenítő rajtprocedúra, a versenyzők azonosítása, szondáztatása után az egymás mellett elrajtoló kamionok füstfelhőt húzva szórakoztatták a közönséget. Sokadik alkalommal volt ez látható, mivel itt nemcsak önmagukat, hanem a város lakosságát is szórakoztatták a XXII. Nemzetközi Kamionos Country Találkozó résztvevői.

„Jóval nagyobb az érdeklődés, mint a szombati terepversenyen” – árulta el portálunknak Atlasz Henrik, aki a szervezés mellett a műsorközlő showman szerepét is magára öltötte. „Persze akkor a pénteki átmulatott éjszaka után jónéhányan elbuktak a szondateszten, vagy épp be se ültek a volán mögé. Itt erről szó sem lehet! Ma már más a helyzet, hiszen innen már hazafelé, vagy épp munkába hajtanak majd a kollégák.”

Negyven tonna gördülő

Nem túlzottan rohanós élet a kamionosoké, hiszen normál esetben a 40 tonna gördülő tömeggel – ahogyan maguk között hívják a nyergesvontatóra felakasztott pótkocsi és a gép együttes súlyát – kilométerek százait-ezreit teszik meg monoton egyhangúsággal, napokon-heteken keresztül. Ilyenkor szó sem lehet gyorsulási versenyről, ezeket a traktorokat nem erre találták ki. De a közönség itt már azt láthatta, ahogy a mindennapok terhétől, nyűgjétől megszabadult gépek a személykocsikat is meghazudtolva száguldottak a rakpart aszfaltcsíkján.

Mint ahogy két egyforma ember, úgy két egyforma kamion se létezik, legyen ugyanazon típus. Persze a szervezők több kategóriát is felállítottak lóerő és felépítés szerint. A 420 alatti, feletti, és platós versenyszámokban közel harmincan indultak neki a távnak.

„Itt a legjobbat próbálják kihozni a kamionokból” – avatott be a titkos részletekbe Henrik, aki maga is évekig kamionosként rótta az utakat. „Ezek a sofőrök egyenként már több mint egymillió kilométert vezettek le balesetmentesen, sőt van, aki kettő felett jár, így el lehet mondani, hogy ismerik minden apró részletét a járművüknek. Ilyenkor a legjobb nyomatékot próbálják a kerekeken keresztül a beton felé továbbítani. Ezek már modern kamionok, a negyven tonnás gördülőben harminc liter körül fogyasztanak, de egy ilyen rövid szakaszon súly nélkül két liter körül marad. Persze Ágoston Attila amerikai csőröse ilyenkor akár öt litert is beránt a motorba.”

Pöcörgő, Vadmacska, Füstölő és a többiek

Szinte mindegyik járgány szélvédője mögött ott láthattuk a vezető CB-hívójelét, melyek mindig valamilyen szinten a volán mögött ülő emberre, vagy a kamionra utaltak. Így már meg sem lepődhettünk Vadmacskán, aki nő létére mesterien kezelte a váltót. Nem véletlen, mivel korábban több mint egymillió kilométert vezetve, Simon Anikó is a kamionosok életét vitte.

Holló István főpályabíró zászlójelével sorra indította a párosokat, akik füstfelhőbe burkolózva, csikorgó gumikkal vágtak neki a távnak. Néhány kézi váltó megreccsent, pár sárvédő lehullott, volt, aki a futama alatt végigkürtölte a rakpartot, vagy épp füstfelhőbe burkolta a nézőket. Show volt ez minden tekintetben! Úgy láthattuk, és a verseny végén meg is érinthettük ezeket a monstrumokat – köztük a legnagyobb, 750 lóerős Mercedest –, ahogy országúton ritkán találkozunk velük.

Monoton élet a kamionosoké, társuk hosszú ideig csak a gép, és a CB-n át hallható kollégák, akikkel csak az útmenti parkolókban, a pihenőidő alatt találkozhatnak. Család, barátok, szerelmek a messzi távolban. De ezen a három napon, Szegeden újra összegyűltek, együtt sztoriztak, csinosították a gépeiket, szórakoztak és szórakoztattak. Lehet, hogy hangosak, néha füstölnek, sokan bosszankodunk, ha mögöttük vagyunk kénytelenek araszolni, de nélkülük, az ő munkájuk nélkül a boltok üresek lennének. Övék volt ez a hétvége, hogy hétfőn ismét visszahajtsák fejüket az igába azzal: „Veletek ugyanitt, egy év múlva!”

A kamionos gyorsulási verseny